A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Amikor néhány éve kitaláltam, hogy veszek egy deszkát és azzal fogok közlekedni a belvárosban, akkor egy röpke és kínos(nak érzett) pillanat erejéig felmerült bennem a roller gondolata is. De aztán rögtön megnyugtattam magam, hogy nem fogom égetni magam ezzel a normie, béna, stílustalan járművel.
Közben azonban Budapest utcáin egyre szaporodnak a rolleres arcok, és ismikkel sétálva sokszor kapom a megerősítést, hogy jól döntöttem, amikor fintorogva, fejcsóválva fogadom a mellettünk elguruló rollereket. És sofőrjüket.
Van egy Instagram, ami a városi elektromos rollerek elpusztításáról szól
Senki ne csinálja utánuk, mert sad story, bro. Amióra a punkok győztek a 70-es évek végén, azóta szinte intézményesült a dekadencia és destrukció iránti igény, legyen szó elvaduló koncertekről (egy idő után már nem csak a punkban), zsigeri trashfotókról, Jackassről, brahiból verekedésekről, vagy a komfortzónából kilépő, idióta internetes challenge-ek ről.
Mi is a roller úgy ténylegesen? Hát csak egy kormányos gördeszka, tehát a bringa és a deszka ki tudja, milyen körülmények között fogant végterméke. Tudja azt, amit a deszka, csak gyorsabb, padkákkal is könnyebben megbirkózik. Emellett, ellenben a bringával, simán kézbe vehető, és összecsukva bedobható a melóban az asztal alá is akár.
Nagyon erős bennem a késztetés, hogy lebénázzam így nyilvánosan újságcikkben a rollert, de – basszameg – tényleg közel tökéletes szerkezet. Nehezen, de leírom:
Aki ilyen véleményügyi ellenszélben rollerrel teszi gördülékenyebbé a mindennapjait, annál kevés menőbb ember van.