keresés menü

Budapest egyik legjobb buliszórólap-rajzolója tervezte az új YKRA táskákat

Aki nem más, mint Csordás Levente, perszehogy természetesen. Róla egy külön posztban is megemlékeztünk, annyira jól csinálja azt, amit csinál a KIMITRAK nevű buliszériának:

Tudtad, hogy Budapesten van egy bulisorozat, ahol a bulizókról titokban minden alkalommal rajzok készülnek?

És akkor most itt vannak a kedvenc hazai túratatyóink, az YKRA legfrissebb darabjai, az ő kezei által megrajzolva. KEMPING ’73 a kollekció neve. És eléggé emlékezetes szimbólumokat vonultat fel.

Macisajt, szalonna a frissen vágott kenyéren = old school kirándulások!

Meg a gyermekvasúton kilógatott fejek:

Levi egyébként az első rajzoló volt, akit az YKRA felkért, viszont azt talán keveseb tudják, hogy a sztori nem éppen tegnapra nyúlik vissza, és nem is csak tegnapelőttre. Levi, aki inkább tartja magát rajzolónak, mint grafikusnak, erről így értekezik:

“Balázs (a táskamárka alapítója – a szerk.) keresett meg azzal, hogy csináljak egy mintát, amit rá lehet szitázni pólókra, mivel először az YKRA egy pólómárkaként indult, még jóval a hátizsákok előtt. A szitázást a nagymamája lakásán csináltuk, és elég változó volt az eredménye, szóval sosem tudta igazán jól eladni. Lerajzoltam egy teherszállító tankerhajót, amin egy panelház állt, a klasszikus vas játszótérrel, és messziről a minta egy arcot adott ki. Akkoriban a Telep környékén sokan hordták ezt a pólót, és még a mai napig néha ki lehet szúrni embereken.”

Viszont most, hogy a gyerekkori kirándulások világát kellett újraálmodni, ez sem okozott gondot, mert volt, miből táplálkoznia:

“Minden hétvégén mentünk szüleimmel a budai hegyekbe a rokonaimhoz. Mindegyik túra egy új kaland volt, hátha találok csontvázat, koponyát, kőszerszámot, háborús sisakot vagy bármit. Idősebb koromban már csúzlival és távcsővel kiegészülve lett gazdagabb az élmény. Az erdő bútorzata is meghatározó számomra: az ember nélküli emberi jelenlét, a padok, asztalok, hidak, fa autók, vonatok, kis házak, kukák és turistatáblák, kilátók és a színes jelek, amiket persze sosem követtünk.”

Ezek alapján még jobban lehet szeretni az új göncöket: