Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
Az Agassi-klasszikus (egyáltalán emlékszik ma még valaki az ő nevére, aki nem teniszrajongó, és mondjuk 1990 után született?) visszatért ebben az áramvonalas formában, pipa helyett kitüremkedő Nike domborzattal az oldalán.
Ez a cipő így lábon is szép, hát még ha megtekintjük közelebbről. A mesh-hálós felsőrész feltételezi, hogy ez egyike a leghabkönnyűbb és legjobban szellőzőbb sneakereknek.
A hármas számú géllájt már önmagában is egyike a legbarátságosabb sziluetteknek, hát még így hófehérkében!
A Huarache-t 1991-ben azzal a céllal találták ki Tinker Hatfieldék a Nike-nál, hogy egy messzemenően technológiai, szükségtelen sallangoktól megfosztott cipőt hozzanak létre, amit egyszerűen imádtak a futók. Ám mint minden jó futócipő, ez is kinőtte saját kategóriáját, mára pedig reneszánszát éli, mint az egyik legkeresettebb lifestyle modell. Fehérben, felturbózott talppal, extra cipőfűző-szisztémával pedig valami tünde módon szép:
A sok roséran árnyékában az Air Max 1 lassan már szippoghat a sarokban, pedig nem kéne neki, amíg ilyen szexin bír kinézni.
Orbitálisan idegesítő, vagy idegesítően orbitális nagy háromcsíkozás helyett ott van az oldalán ennek a modellnek a saját diadalának az íve. A színes változatok ráadásul úgy néznek ki mellette, mint valami tesztpéldányok, mintha mindig is fehérnek és szuperletisztultnak teremtették volna ezt a Racer Lite-ot.
Már itt, a monokróm cipő-összegzésünkben is lehidaltunk tőle, hogy az Instapumpból mit ki nem hoznak Reebokéknál, és technokrata mocsári szörnyként emlegettük ezt az amúgy halálkényelmes cipőt (elég ránézni a talpára, olyan párnázása lehet, hogy a betont is szivacsnak érezzük). Az Atmosszal összeállva pedig a szép még szebb lett:
A kilencszázkilencvenkilences már önmagában is kultuszdarab, de amikor leradírozzuk róla a tiritarkaságot, hát akkor meg maga lesz az ispán:
A sokak szerint Michael Jordan nyomdokain haladó Russell Westbrook, az Oklahoma City parádés kosárlabdázója nevével illetett cipő először feketében jelent meg, de ezen a nyáron a “triple white” változat is megütötte a boltok polcait. A sarki plázában ugyan nem fogunk belőle találni egy darabot sem, de nem is ez a lényeg, hanem hogy nézzük csak meg a gyönyörűen dombornyomott oldalát! Naugye.
Végül jöjjön a cipő, ami mellett még a Roshe Run-ok is bepókhálósodott, múzeumba illő izéknek tűnnek: ennél hibátlanabb és jövőbemutatóbb darabot perpillanat nem tudnánk megnevezni – ami nem jelenti azt, hogy ne létezne persze.
