Egyik hobbim a zene, másik a természet, állatok és növények tonnaszámra. Imádok DJ-zni, elmenni egy jó bulira zenét hallgatni, de mellé nagyon kell, hogy elmehessek madarászni, túrázni, vagy legalább piknikezni itt a városban. Szóval egy kicsit helyretenni magam mondjuk egy vad éjszaka után. Itt a vénasszonyok nyara, és állítólag még marad is, szóval az idei utolsó jóidős hétvégékre javaslok nektek is hármat a rengeteg programötletem közül, buli előttre, utánra, aznaposan, másnaposan, vagy ahogy csak jólesik.
Egy hosszabb pénteki buli után egyből indulhatsz 8-ra a Rózsák terei piacra, ahol másnaposságra kiváló kezeletlen alma- és szőlőlevet, szuper kenyeret és hagyományos sütiket, friss és természetes gyümölcsjoghurtokat, izgalmasabb sajtokat, adalékmentes kolbászt, meg persze idényzöldségeket és gyümölcsöket vásárolhatsz. ÉLETEM.
Másik kedvencem a Hunyadi téri piac, bár itt a csütörtök-péntek a legerősebb nap. Szombati buli után a Szimpla piac a tuti, a nénivel, aki frissen készít neked sült gomolyával, kolozsvári szalonnával, ultradurva kolbásszal grillezett kenyérszeletet, olyat, amitől egy napig meg sem kondul a gyomrod.
Tájépítész, természetvédelmi szakember vagyok. Valószínűleg kicsit más szempontok szerint értékelem a városi zöld területeket, mint az átlag városi ember, de a következők egyszeri parkhasználóként is vitán felül a legjobbak.
A Városliget legnagyobb értéke az idős növényállományon és a viszonylag sok rekreációs opción túl az, hogy a belvároshoz közel esik, és éjjel-nappal látogatható. Én speciel a nagydombhoz szoktam leülni egy pokrócra a reggelivel, hétvégén nyüzsögnek a kutyások, órákig bírom nézegetni őket. A Kopaszi már kicsit szigorúbb, például a kutyát nem hozhatod. Én azért imádom, mert a városi rozsdaterületek újszerű felhasználásának igazi nyugat-európai példája. Itt sok mindent ugyan nem tudsz csinálni, de ha a belvárosban felpattansz a bringára, fél óra alatt itt, vagy és naplementéig elüldögélhetsz a haverokkal néhány üveg gyöngyöző sörrel.
A Budai Arborétum egy kicsit más, mégiscsak az egyetem kertje, szóval itt rövidebb a nyitvatartás, ezért érdemes már reggel nyolcra odamenni – és akár ott józanodni! Tavasszal és ősszel olyan őrületes virágillatban és madárcsicsergésben lehet részed, amiben sehol máshol Budapest belsőbb részein.
Nem olyan régóta foglalkozom a madarászattal. Talán úgy három éve voltam a Dinnyési fertőnél először, az egyik első komolyabb madarászprogramomon, egy gyűrűzőnapon. Meghatározó élmény volt. Ma már ezer másik helyre járok madarászni, de kezdésnek, egyszeri kiváncsiskodóknak ez a lehető legjobb ajánlat.
Szóval felszállsz a vonatra a Déliben, 47 perc múlva leszállsz a Dinnyés megállónál, és 13 perc sétával (3 perc bringával) eléred a Madárdal tanösvényt, illetve ha szervezett túrára mész, akkor a találkozópontot, a gólyafészket (Rákóczi és Rózsa utca sarok). A kicsit fura, viszont nagyon menő Fenyvesi Laci bácsi – a helyi természetvédelmi őr, telefonszáma a neten – elképesztő lelkesedéssel, érdekes sztorikkal kísérve mutatja meg tavasszal az érkező bíbiceket, gyűrűzi a gólyatöcs fiókákat, ősszel teleszkóppal felszerelkezve visz el vonuló récék és ludak reggelizőhelyeihez, közben meg, ha szerencséd van, csipkebogyópálinkával kínál.
Egyébként most hétvégén lesznek a Nemzetközi Madármegfigyelő Napok, az egész ország tele lesz különféle madaras programokkal. Ha tippre van szükséged, csak keresgélj neten mondjuk itt.
Az elmúlt években teljesen hozzámnőtt a bringám. Igazság szerint gyakran olyan helyekre is vele megyek, amit talán máshogy könnyebb volna elérni, nekem mégis így a legkényelmesebb. Néha extrémebb körülmények (pl. homok, szikla, víz) sem tudnak elriasztani, hogy végül a bicómat is feltegyem a vonatra. Na, ez nem ilyen túra. Kicsit talán hosszabb, mint az előző két program, de nem túl megerőltető, szóval én simán vállalnám buli előtt is.
Vonat Agárdig, ott le a partig, és felszállsz a bringáddal együtt a Szúnyog-szigetre tartó sétahajóra. Már a hajózás elég menő élmény, hiszen bevisz a nádasba, így egészen közelről tapasztalhatod meg a természetet, a Velencei tavi madárrezervátum közelében pedig még tök jó fajokat is láthatsz. Ha jól csinálod, legkésőbb délre Pákozdon vagy. A kikötőtől elindulsz felfelé a törpenövésű tölgyerdőcskén át a pákozdi ingókövek felé, forrásvizet iszol az Angelika forrásnál, majd fent a rengeteg kilátóhely egyikén Instagramra való fotókat lősz, és aztán jön a kedvenc, a vad szurdokszerű Hurka-völgy, ahol a meredek domboldalban maximum 20 centis ösvényen zúzhatsz lefelé, ahogy csak a bringád bírja.
Visszaúton a Szúnyog-szigeti Halászcsárdában halászlé, a vonaton egy kis pihi, és mire újból Budapesten vagy, készen állsz a bulikára.