Itt a gumicsere ideje!
Szóvá tettem a nyomasztó esti kamerázgatást, meg is kaptam érte a jutalmam. Szép új (régi?) világ.
Szóval van ez a FB-grupp, aminek eddig nem voltam tagja, nem is értem, miért, hiszen hosszas újlipótvárosi éldegélést követően pillanatnyilag (két és fél éve) Dob utcai lakos vagyok, és nyilván nekem is fontos, hogy élhető legyen a kerületem, eltűnjenek belőle az elbaszott dolgok – a szeméttel vegyülő sarki rókáktól kezdve a mocskos kamudealereken át a szűk utcákon átmenő forgalomig -, és megmaradjanak benne a jók. A csoport leírásával pedig maximálisan együtt tudok érteni:
“Tevékenységünk pártpolitika mentes, sem a jobb, sem a baloldalnak nem engedjük a kerület kifosztását. Tagjaink két éve számtalan témában rendületlenül kiállnak a kerület érdekei mellett. Mert mi Erzsébetvárosiak sokan és sokfélék vagyunk.”
Úgy tűnik azonban, a sokféleségbe csak az fér bele, ha valaki nem emeli fel a szavát bizonyos módszerek ellen. Én ezt tettem, mert a belépésemet követően rögtön szembejött velem ez a videó:
Amire azt reagáltam, hogy:
“lehet – és kell is – adekvát megoldásokat keresni és kidolgozni, de ez az egymást régóta nem látott barátokra, járdán gyülekező emberekre kamerával vadászgató tempó belőlem eléggé nyomasztó érzéseket vált ki.”
A videót a koronavírus-járvány kapcsán meghozott korlátozó intézkedések puhítása napján forgatták, vagyis amikor (május 18-án) érvénybe lépett a határozat, hogy már Budapesten is nyílhatnak a teraszok, persze bizonyos feltételekkel, a hetedik kerületben például este tízig, és a teraszokon is meg kell tartani az asztaltársaságok közötti másfél méteres távot.
Nyilván ezért is ment ki az egyik csoporttag kamerával este a környékbeli utcákra, a felvételét aztán feltöltötte az Élhető Erzsébetváros csoportba. Az a mozgóképes alkotás viszont, ami kijött a cső végén, minimum cringy, de annál is inkább komor korszakokat idéz. Amikor szokás volt állampolgárokat meghurcolászni, mert valamilyen ártalmatlan dolgot műveltek – rosszabb esetben nem műveltek, csak valahogyan kinéztek (ebben a videóban is van ilyen: a csöves a padon üldögél című képkockák), vagy valamilyen kisebbséghez tartoztak.
Egy kommentelő kommentjére – ami úgy fogalmazott, hogy “a baráti gyülekezetekröl” hm…hm..hamar kiderül, mik is valójában: önmagukból kivetközött kultrálatlan lények” – még próbáltam továbbra is higgadtan reagálni, miszerint ily módon általánosítgatni, sztereotípiákat tapasztani egy embercsoporthoz (vagyis a balzsamos tavaszi estéken egy-egy italt elfogyasztani kedvelőkhöz) nem túl csinos dolog. Különösen abban a kerületben nem az, ami éppen egy sztereotipizált embercsoport szörnyű gettójaként funkcionált a 40-es évek közepén, de ez nem sikerült, a hozzászólásomat már nem tudtam elhelyezni blokkolás okán.
Utólag annyit még láttam, hogy elkezdődött a megbillogozásom, mint a kocsmalobbi által küldött troll. Kocsmában érdekeltségem nincs, cserébe itt lakom a kerületben. És most már azt is tudom, hogy kerületi lakóként nincs jogom ahhoz, hogy elmondjam, nekem gondom van egy sörözőkre vadászó – a legtöbb esetben tisztes távolról, kandi üzemmódban készített, vagyis a hallgatólagos beleegyezésre esélyt sem adó – videóval, mi több, szeretnék a jövőben is szórakozóhelyeket az életteremben. Ezek a gondolatok a jelek szerint zavart okoznak a rendszerben és nem kívánatosak.
Kérdés, hogy ezek után akarok-e tagja lenni egy csoportnak, ami azt mondja magáról, hogy “hangot adunk a lakosság véleményének”, de egy itt lakó véleményét kiradírozza, ha az nem vág egybe az elképzeléseikkel.