Urbanplayer: – A budapesti udvarokat bemutató sorozatodhoz mi alapján kerested fel a házakat?
Rajkai Péter: – A legtöbb helyszín felfedezését, illetve felkeresését kisebb kutatómunka előzi meg, sok kiadványt, internetes oldalt olvasok, nézegetek, de előfordult már olyan is, hogy véletlen tévedtem be egy-egy udvarba, vagy ismerős szólt, hogy érdekeset látott itt-ott.
UP: – Ha lehet olyat kérdezni, mint fotós mi az ars poeticád, mi az amit, és ahogy meg szeretnél mutatni az embereknek?
RP: – Bár a legtöbben az építészeti fotóimat ismerik, engem a fotózás szinte minden ága érdekel. Na jó, pár kivételtől eltekintve, az esküvői fotózás például nem vonz. A tájképektől kezdve a makro- vagy akár az asztrofotózás elsajátítása is tervben van, e kettő utóbbinak is csak technikai akadálya van, mivel egyelőre nincsen hozzá megfelelő technikai felszerelésem.
Mostanában egyre többet portrézom, igaz még sokat kell gyakorolnom, de mivel ez az egész csak hobbi, szabadidős tevékenység, nincs nyomás rajtam, nem is szeretnék ebből megélni és aztán kiégni, csak mert kötelezővé válna a fotózás. Szóval ha különösebb ars poeticám nincs is, talán csak annyi, hogy egy “jolly joker” lehessek a fotózásban és minél több műfajban szülessen legalább egy-kettő igényes fotóm.
UP: – Az udvaros sorozaton milyen technikákkal dolgoztál?
RP: – Jelenleg egy full frame MILC fényképezőgépem van, több nagylátószögű objektívvel, ami ehhez a műfajhoz elengedhetetlen. De a kezdeti udvar képeim között van olyan, amit még a régebbi APS-C vázammal készítettem, amihez persze a nagylátó objektívek is korlátozott számban álltak rendelkezésre és a crop-os érzékelő miatt jóval kisebb rész is látható a képből. Halszemoptikám viszont nincs, nem szeretem a torzítását, bár néha én is csinálok panoráma, illetve vertorama, függőleges panorámás fotókat és ott elkerülhetetlenek a görbülések.
Egy fotós kiemelte a pesti rakpart épületeit a környezetükből, hogy jobban szemügyre vehessük őket