Egy fotós kiemelte a pesti rakpart épületeit a környezetükből, hogy jobban szemügyre vehessük őket

A sorozat egyébként az Árpád hídtól a Szabadság hídig követi a pesti oldalon lévő házakat. Nehéz megmondani, miért, de van valami kísérteties abban, ahogy ezek a házak amolyan torzó fotószobrokként állnak magukban a szürke háttér előtt. Nórát is megkérdeztük a hogysmintekről.

Urbnplyr: – Mennyire volt fontos, hogy a Dunaparton lévő házakból készüljön el a sorozat?

Laki Nóra: – Gyakran fotózok a Dunaparton, izgalmas terep, rengeteg témával. Mivel szeretek kísérletezgetni és felfigyeltem a házak sokszínűségére, felmerült bennem az ötlet, hogy megörökítem a rakparti épületeket és azután egyesével kiemelem a házakat a környezetükből. Ezek az épületek jól fényképezhetők, ez természetesen egy fontos szempont volt, mikor belevágtam a tervem megvalósításába.

UP: – A járókelők miatt maradtak le a földszintek és az alsóbb emeletek?

LN: – A járókelők, a fák, az autók és az egyéb, nem az épületekhez tartozó elemek miatt szerepelnek a képeken csupán házrészletek. A saját látásmódom szerint, vagyis úgy szerettem volna megmutatni az épületeket, ahogy nekem tetszenek, ezért választottam azt a megoldást, hogy minél többet mutatok az épületekből, viszont azokat a részeket, amik takarásban vannak, eltávolítom. Ugyanakkor a kivágás módja és az árnyékok például sejtetik nemcsak azt, hogy nem a teljes házat látjuk, hanem azt is, hogy ezek a házak a valóságban egy-egy háztömb részei.

UP: – Fényképészeti szempontból mit találtál izgalmasnak ebben a projektben?

LN: – A frontális nézőpontot, valamint azt az izgalmas játékot, hogy egészen más arcát mutatja egy-egy épület, amikor önmagában látható. Így az a sokféle szín és stílus, ami a rakparton sorakozó házakat jellemzi, sokkal szembetűnőbbé válik. Azzal, hogy bemutatom a sorozatot, erre a sokszínűségre szeretném felhívni a figyelmet.

A képeket Laki Nóra Behance-oldaláról vettük át.