Budapest zenei életére ráfér a folyamatos felrázás. Az egyik ilyen megkerülhetetlen felrázó tényező az Ultrahang Fesztivál, ami egy négyéves látszólagos szünet és az UH Demo 2012-es elindítása után, 2014-ben tért vissza egy egyhetes programmal, és azóta rendszeresen, ősszel jelentkezik. Így természetesen idén is.
Az UH Fest gyakorlatilag a csapból is folyó rádiózene totális ellentételezése: kompromisszumokat és elvárásokat nem ismerő vagy egyenesen kinevető, stílushatárokat köddé porlasztó alkotók felvonultatása, akiknek meghallgatása után mindenki mélyenszántó benyomásokkal gyarapodik – az is, aki még sosem hallott embereket fura zajokat csiholni. Az idén több mint 40 előadót felvonultató alapvető kísérletizenei derbi az alapvető technóklubba, a LÄRM-be is beköltözik három napra, és most elmondjuk, kikkel.
Az ember, aki a brooklyni L.I.E.S. kiadó alapítójaként vált a New York-i techno, illetve az ahhoz köthető koszos-roncsolt klubzenék kulcsfigurájává, a Hospitalnál megjelent szólómunkái azonban közelebb állnak a kalandosabb, zajos és absztrakt elektronikához – élő produkciója ezt a két világot ötvözi majd.
Gyilkos indusztriális dubredukciók, mutáns hurkok két olyan figurától, akiknek az egyike bűnügyi helyszínelő fotósként és konceptuális művészként dolgozik, a másik pedig az iDEAL kiadót igazgatja és dolgozott már együtt Mika Vainióval vagy éppen Mats Gustafssonnal is.
Az Apeiron Crew dj-triót három koppenhágai lány alkotja: Sara Svaholm, Simone Øster és Emma Blake eklektikus, a technót, az electrót, a hiphopot és egy csomó minden egyebet okosan és nagyon szórakoztatóan vegyítő szettje is a LÄRMben okoz felzendülést.
A tavalyi fesztiválon a Damien Dubrovnik duó feleként lépett fel, idén pedig Croatian Amor néven szólóprodukcióját mutatja be Loke Rahbek, a dán újhullámos noise kulcskiadójának, a Posh Isolationnek a társalapítója.
A francia pszichedelikus drone művész High Wolf afrocentrikus pszichedéliát és hipnotikus footworköt ötvöző projektje a Black Zone Myth Chant, amit szokás úgy jellemezni, hogy “Sun Ra találkozik benne DJ Screw-val”. Hát, ezt is meglátjuk!
A kreuzbergi Florian Meyer projektje épp olyan, mint a neve: az egó túllépéséről szól, de a zene nyelvén.
A szőke dán csak elsőre tűnhet jámbor entitásnak, de amit elszabadít, az az egyik legsodróbb kísérleti elektronika a piacon, jó sok feszültséggel és azok kataklizmaszerű feloldásával. Még jó, hogy képes kontrollálni.
A Virtual Institute Vienna művészek egy csoportja, akik az érzékszervek tesztelgetésére esküdtek fel az audiovizualitás kereteinek szétfeszítgetésével, a csoport vezéregyénisége pedig Stefan Juster, aki Jung An Tagen néven készíti ritmikus hangkollázsait.
Hát így. Jó lesz. Még több infó az idei UH-ról weben és Facebookon.