Miért érdemes az épített medence mellett dönteni?
Talán feltűnt már, talán nem, de a budapesti bulinegyed közepére leesett egy KOCKA, aminek a neve is ez. A Mika Tivadarral szemben, az Ellátókert mellett kell keresni, illetve nem nagyon kell keresni, mert kinyomja a szemet erősen derékszögesített, fehér tömbjével – az már más kérdés, hogy az embereket is kinyomja-e majd a többi környékbeli rivális helyről.
Mi első blikkre azt mondjuk, hogy vannak ilyen lehetőségei. A romkocsmás, pubos, lomis-eklektikus hagyományt azonnal megtöri kialakításával, ami egyszerre matekosan szigorú és szeszélyesen mokány. Különösen odabent, ahol nem egy, nem kettő, de még csak nem is három szintet vélhetünk felfedezni, hanem rögtön többet, amik egymáshoz képest is eltolva szabdalják meg az egyébként egy légterű tömböt. Szóval ha egyszer bejutottunk, már nem kell több ajtón átlendülnünk, minden egyben van, mégis külön, és mindeközben át is látunk egyikből a másikba.
A külalakért felelős Minusplus építészstúdió szerint a megrendelő fontos irányelve volt, hogy legyen ez egyfajta második otthon, ahol így is érzi magát az ember, így gyakorlatilag minden tér, illetve szint kvázi behelyettesíthető lett egy-egy helyiséggel: ahova belépünk, az a fogadótér, afféle előszoba, de itt már kapásból ihatunk is; eggyel lejjebb kapunk egy bárt, eggyel feljebb egy leülős nappalit, az emeleten pedig étterem vár.
Eredeti, egymással mindenféle szögeket bezáró lámpatestek, háromszögasztalok és lekerekítettháromszög-székek emelik a hip-faktort, nekünk pedig különösen az tetszett, hogy végre valaki a falakon is alkalmazza a kevesebb = több elvét, a látszóbetonon hülye dekorációk helyett csak a színes fények játszanak.
Ja, így néznek ki a szintek, a helyszíni ábra többet mond minden szónál:
…és amit még nem mondtunk: az étteremrész felett még egy pofás tetőterasz is várja, hogy megint tavasz legyen. Összeségében a hely tulajdonosa egyfajta klubjelleget akar idecsempészni, és még olyasmi is megcsapta a fülünket, hogy kifejezetten nem akarnak ebből egy posh szórakazóhelyet, ahol túlságosan keményedik az inggallér, és ezüstösen csillogó slusszkulcsok pihennek az asztalkákon. Ezt mondjuk igazolja a zenei vonulat is, ami először ma, csütörtökön este nyolctól mutatja ki a foga fehérjét, ráadásul – hát, így alakult – az Urbanplayer házigazdáskodásával. Basszusok, urbánus műfajok, acid és hiphop, house és újdiszkó, mínusz kompromisszumok – ilyesmik fogják jellemezni az elkövetkező heteket, hónapokat.
És itt a(z egyelőre, napközben még üres, de még így is barátságos) tánctér, ahol mindez zajlani fog, kézi vezérlésű szuper fények szorításában:
Így néz ki egyelőre a dolog, a próbaüzem a mai napig tartott, holnaptól indul az igazi iram. Kíváncsian várjuk mi is, hogy mi lesz ebből, addig is lehet eljönni ma este és megtekinteni a helyet, valamint meghallgatni (este nyolctól hajnali kettőig, mert hétköznap itt ez lesz a ritmus) az első publikus hangrendszertesztet.
