Sokféle budapesti tematikájú blogot ismerünk, a rutinos BKV-figyelőtől az Urbanistán át az általunk is meginterjúvolt Utazó Olvasóig, de ilyen bizarr felfogásúval még mi sem találkoztunk. A Metró illúziókban fotókat találunk a díszes-dísztelen fővárosi metróközönségről, de arcok nélkül, főként lábakat mutatva, ami így egyszerre tartja tiszteletben a személyiségi jogokat, és tartja zavarodott állapotban a tartalomfogyasztót. Utóbbira rájátszik az a tény is, hogy a képek nem a legjobb minőségűek: zajosak, bemozdulnak, nem színhelyesek – tulajdonképpen pont olyan problémásak, mint a hármas vonal néha elfüstölő szerelvényei.

Vörös Miklós, az oldal szerkesztője az alábbi bemutatkozással küldött nekünk levelet:

Az oldal az emberekről, a térről, a szemlélődésről és a véletlenről szól. A történet helyszíne pedig a budapesti metró, ami egy szociológiai, és kultúrtörténeti időutazásnak is tekinthető. A metrón az utazó közönség már nem keresztrejtvényt fejt, vagy Románát olvas, hanem az okos telefontját vagy táblagépét simogatja. Ebben az érdekes közegben pedig legtöbbször, beavatkozás nélkül lehet vizuálisan jegyzetelni. 

A különleges földalatti trashblog ráadásul egyfajta orr alá dörgölés a sok hazai divatblognak, amik mindenáron azt akarják elhitetni, hogy Magyarország a fashionisták valóságos paradicsoma, ahol mindenki jól öltözik, vagy legalábbis igyekszik. Pedig valójában csak nagyon kevesen igyekeznek. Cserébe viszont remekül el lehet játszani a blogon látható képekkel, megtippelni a képen látható végtagok tulajdonosának társadalmi hátterét, életvitelét, foglalkozását.

Még jobb, hogy az oldalnak van már egy remix-szekciója is, amin belül grafikusok, fotósok, képzőművészek választanak egyet a feltöltött fotók közül, és kihámoznak belőle valami egészen újat. Íme a metróközönség, újradefiniálva:

Aki részt akar venni ezen a furcsa utazáson, az ide kattintson.