25 éve él a magyar fővárosban, és tartja a nem egyenes tükröt.

Bár a nem magyar származású művész képei nem újdonságok, lehet belőlük shoppingolni például ilyen-olyan dizájnvásárokon, de talán nem mindenki nézte még meg alkotásait tüzetesebben. Pedig érdemes!

Örömmel mutatunk hát párat. Ahogyan például a budapesti fürdők és uszodák népét ecseteli, az telitalálat – itt éppen a Hajós öltözőjében zajlik a férfidolog:

De fogadjunk, hogy ez a jelenet is ismerős. Straigh outta Széchenyi:

Indiánnyár a Mikszáth Kálmán téren:

Élet a Szimplában, 2018-ban:

Természetesen a tömegközlekedés sem maradhat ki a szórásból, mint a fővárosi életet behálózó mikro-élettér, amiből ki így, ki úgy, de végül mindenki kiveszi a maga részét:

Még azok a bátor BKK-ellenőrök is, akiknek naponta kell nyomás alá helyeződniük a mocskos bliccelők miatt:

Nem beszélve az örök sláger depressziós arcokról, itt éppen a 112-es buszon:

Egyik személyes kedvencünk pedig ez a Vénusz születése-újragondolás, csak éppen a Ferenciek terének nyilvános vécéjének nedves kontextusában:

Helló, wolfpack! Vadmacska-brancs a metróról. Ezt még 2004-ben festette a művész.

Pénztáros a Ráday utcából, 2009:

Marcus arra is emlékeztet, hogy miénk a legénybúcsúk fővárosa…

…és nálunk laknak a legboldogabb biciklis lányok is.

Még több Marcus!

Aztán tessék vásárolni is tőle majd valamit ;)))))))