Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Misota Dániel, azaz Zanzinger még 2009-ben kezdett el otthoni körülmények között dalokat írni, azóta a hazai énekesdalszerző szcéna talán legfontosabb alakjává vált.
Noha az alapvető folkos attitűd megmaradt, a közel egy évtized alatt rengeteget változott Zanzinger zenéje, egyre több hatás beépült, és hát az sem mellékes, hogy mára egy teljes zenekar került az egymagában induló zenész mellé.
A néhány napja megjelent Seasonal Windsről így mesélt Zanzinger: „Tiszta és szeretetteljes lemezt akartam csinálni, ami kicsit váratlanul szólal meg. Ez úgyis predesztinálja, hogy bármit csináljunk is a hangszereinken, ez úgyis egy folklemez lesz. Olyan értelemben, mint ahogy a Radiohead is pont annyira folkzene, mint Bob Dylan.”
Egyszer voltam Zanzingernél egy szobakoncerten, ahol az átlagosnál többet mesélt a dalairól, úgyhogy jó ötletnek tűnt, hogy kérjünk tőle a lemez nyolc dalához egy-egy kommentárt.
Majd már azt hittük, hogy nem is jön válasz, erre ma jött nyolc haiku, amolyan, a lemez mellé csapható képzeletbeli verseskötetként. Íme:
Suttogva libbent
utánam egy néma lány
a Wesselényin.
Kicsi konyhámban
egyedül szürcsölt bor és
érmefeldobás.
Szerelmes voltam,
viszont próbáltam szebbet
hazudni neki.
Kisurranva még
a galérialépcsőn
visszanéztem rá.
Most már csak akkor,
amikor vidám vagyok
hiányzik talán.
A fürdőkádban
írtam a telefonba,
gitár nem kellett.
A sorvégeken
ismétlődő szó oka
a lustaságom.
A madarakról
egy barátom tanított,
de a dal saját.