keresés menü

Joy Divisiont idéző borítóval jött 2015 legigazibb repplemeze

A Long Beach-i repper dióhéjba sűrített sztoriját éppen a friss lemeze címében jelölt, 2006 körüli időszaknál kell kezdeni. Ekkoriban történt, hogy a 12 éves Vince megörökölte apja tagságát az egyik helyi utcai bandában. Ő azonban tág értelmeben vett földijéhez, Kendrick Lamarhoz hasonlóan igazából egy jó srác volt, akit csak rossz környékre pottyantott le a gólya.

Ennek megfelelően 2010-ben már Earl Sweatshirt epaR című trekkjében való közreműködése révén ismerhette meg a blogoszféra. Majd jött a szokásos soklépcsős hiphop-létra egy kazal közreműködéssel, mixtape-pel, tavaly pedig egy olyan EP-vel, amin már tulajdonképpen csak színtér/blog-slágerek voltak.

21 éves korára az amúgy régóta párkapcsolatban élő Staples elérkezettnek látta az időt, hogy letegye az asztalra azt, amire mindig is készült: a debütáló albumát. A Summertime ’06-t ugyan duplalemeznek hívja, de a 20 trekkje ellenére is rövidebb lett, mint ASAP Rocky és Kendrick Lamar idei grandiózus szimpla nagylemezei.

Ez a kettőség, ami az albumformátum definiálásánál is tapasztalható, az egész anyagra jellemző lesz.

Staples ugyanis egész másként képzel el egy nagykiadós (Def Jam a kiadó!) lemezt, mint a kortársai. Bár a borító a Joy Division kultikus Unknown Pleasures-ét idézi, nem egy szándékosan ezer hatás felől összetákolt posztmodern anyagot kapunk.

Van néhány nem túl ismert közreműködő, de nem jönnek számonként hármasával a hashtagelhető nevek. Egyértelműen megvan egyfajta latinos hatás, némi dancehall és egy számban gospel is. De ezek végig autentikusak maradnak, és csak annyira árnyalják a lemez hangulatát, mennyire – feltehetően – a Long Beach-i utcákra is hatásuk van. Nincs lakossági trap, nincs hangmintázott Rod Stewart, nincs kísérő jazztrió, és az autotune-t is talán csak egy számban kapcsolják be.

De hát akkor, kérdezitek joggal, mégis mi a manó van a lemezen? Hát ezek: minimalista, de okosan megkavart beatek, egyszerűségükben fogós, de nem harsány szintitémák. Valamint a napjaink egyik legjobb szövegelőjének tartott Staples kreatív, megunhatatlan flow-jai néhány fogós, de sosem pofábamászó vokáltémával felporciózva. Ja igen, és olyan basszusok dörmögnek végig, hogy én simán el tudom képzelni, hogy – legalább részben – emiatt volt a borítóválasztás is.

Mindebben első sorban a Def Jam-es, Kanye Westtel is dolgozó No I.D. segített produceri szerepben, de relatíve kevés együttműködő között ott voltak Kendrick Lamar és ASAP Rocky korábbi partnerei, Clams Casino és DJ Dahi is. A Summertime ’06 sallangmentes trúságával simán az év legfrissebb repplemeze lett.

Staples pedig, ha megőrzi ezt a mentalitást, akkor történelmileg még többre is viheti, mint a cikkben említett, szupersztárrá lett, kétlemezes kortársai.