A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Ki nem ismeri a Qualitonst? Térdre, sarokba! A legjobb sistergősen táncoltatós beatet játszó, de fiatalokból (!!!) álló magyar zenekar rengeteg emlékezetes bulit gurított az elmúlt években, leporolva egy már-már mostoha módon elfeledett műfajt – ami apáinknak még a lázadást jelentette, meg a hosszú haj miatti kergetőzést a karhatalom elől. Na, ennek a formációinak a bőgőse Hock Ernő, akinek a neve elég sokaknak eszébe jut, ha basszus kell valahova, leginkább valamilyen fekete zenéből eredeztetett műfajhoz.
Őt kértük most fel podcastra, vállalta örömmel, mi pedig kaptunk egy egy órásnál is hosszabbra nyúló szelekciót, amiben a Pink Floyd napszúrásos, jótékonyan lebegtető pszichedeliája csak a kezdet, mert lesz itt még tizenhárom percre nyúló kozmikus konfúzió a The Khan Jamal Creative Arts Ensemble-től, afrikai lassúzás, jump blues, de még Neneh Cherry és Louis Armstrong is.
Hallgassátok, mi csíptük nagyon: