Fogyassz matcha pohárkrémet menopauza idején is!
A berlini underground négy meghatározó nőalakja, Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae a Monika Werkstatt nevű műsorukkal nyitják a fesztivált, amiben a punktól kezdve a technón át a kísérleti zenéig minden belefér. Gudrun Guttal egyébként itt olvasható a Trafó interjúja.
A 12z-ből ismert Szabó Bálintnak elege lett a lebutított nyugati hangolásból, a tiszta hangzás kedvéért átalakította a gitárját, és felvette a Leaper című lemezt, ami hangszeres zene létére nem máshol, mint az okos elektronikus zenékben utazó Opal Tapes katalógusában landolt. A zene eredete lenne a zene jövője? Kiderül a Leaper ősbemutatóján!
Állítólag szokás úgy jellemezni, hogy “Sun Ra találkozik benne DJ Screw-val”, de mi még örömmel használnánk a “Death Grips súlyosan beketaminozva” vagy a “vaporwave, ha Johannesburgban csinálnák” körbeírásokat. Várhatóan az a fajta elborulás lesz, ami nem kilométerekre messze ugrik el a tűréshatárunktól, hanem kifejezetten élvezetes kozmikus tripben vehetünk részt. Általa. Vele.
A viszonylag friss hazai brigád, akikhez képest a Wedding Acid Group baleári finomkodás! (De őket is imádjuk!) Lélegzetet alig hagyó, profán zajkúratás a punkon még innen, de a tébolyon túl, fiatalos lendület, forradalmi hevület. Kíváncsiak vagyunk, hogyan működik egy hangosan és jól megszólaló klubban.
https://soundcloud.com/happyhappynoisenoise/saffiyuck
Milyen az, amikor valaki “az Európán kívül ritmika és tonalitás nyomában” írja műveit, miután tanulmányozta a gótikus és kései reneszánsz zenéket, de az erdélyi, indiai, khmer, balinéz és japán tradíciókból is merít? A magyarországi kísérletizenei paletta egyik legmélyebbre mászó, igazán megszállott figurája Nagy Ákos, nem kéne kihagyni.
A francia gitáros az improvizációt és a performanszot hozza össze valami bizarr, de nagyon megkapó hangművészetté.
Az ember, aki a brooklyni L.I.E.S. kiadó alapítójaként vált a New York-i techno, illetve az ahhoz köthető koszos-roncsolt klubzenék kulcsfigurájává, a Hospitalnál megjelent szólómunkái azonban közelebb állnak a kalandosabb, zajos és absztrakt elektronikához – élő produkciója ezt a két világot ötvözi majd.
Az Uffalo Steez juke-formáció és a sötéten sújtó FOR. tagjaként, valamint szépen kiegyenesített koncepciókat létrehozó vizuálművészként is ismert Gryllus Ábris korábban Yvein Monq alteregójávál már gyártott zenéket, de most először saját nevén szólózik. Valószínűleg ennek megfelelően szeriőz tartalomra számíthatunk, meg a tőle megszokott maximalizmusra.
Az olaszos nevű, ám belga-francia producertől mi konkrétan a legvidámabb, legjátékosabb analóg technózást várjuk. Úgyse jön be, de azért lefogadnánk, ez benne lesz a három legjobb klasszikus értelemben vett buliban.
Kommersz tánczenék, nagytermes trance-ek ambientfátylakon átszűrve.