3 ital, ami segít feltölteni az energiaszintet
Nem nagyon képezheti vita tárgyát, hogy az indusztriális punk-rapet művelő kaliforniai srácok alkotta Death Grips hozta létre a tavalyi év egyik legütősebb (és legdühösebb) albumát: a The Money Store feszes negyven perce földhöz csap, megfojt, felrobbant minden olyan zenelejátszó eszközt, amivel lejátsszák, ilyen kis helyre ennyi energiát már régen hallottam összesűrűsödni. Éppen ezért nem véletlen, hogy ömlesztve kapják a meghívásokat a komolyabbnál komolyabb helyszínekre és fesztiválokra, a háromtagú csapat szeszélyességével azonban senki nem számolt.
Pénteken ugyanis igazolatlan hiányzással távol maradtak egy chicagói bárba lekötött koncertjüktől, ami a híres Loolapalooza feszt afterbulija lett volna. Ezt a közönség az utolsó pillanatban tudta meg, miután már megtöltötték a klubot, és míg CD-ről az album dalai szóltak, zenekar helyett a színpadon egy érthetetlen (igazi? nem igazi?) öngyilkossági búcsúlevelet láthattak a háttérben egy Gmail-levelezésből kinyomtatva, amiben egy rajongó olyanokat ír, hogy kész véget vetni az életének, és reméli, hogy a túlvilágon is hallhatja a DG-t.
Így nem ment el a Death Grips a saját fellépésére, az elégedetlen publikum ekkorra már megkínálta poharakkal a színpadot és összetört pár hangszernek vélt tárgyat:
A Consequence Of Sound azonban megtudta, hogy valójában “ez volt a show.” Mármint hogy nem volt show – a színpadra kihelyezett dobszerkó meg inkább tűnt egy gyerekdobszerkónak, mint valódinak, így bátran pozdorjává lehetett zúzni. Állítólag ugyanezt a performanszt akarták elsütni további helyeken is, de azóta inkább hivatalosan is lemondták azokat.
Nem először csinál bizarr dolgokat a trió, tavaly például azért dobta őket az Epic kiadó, mert NO LOVE DEEP WEB című második albumukat szimplán felrakták letölthető formában az internetre (egy vaskos pénisszel a borítóján), de forgattak például egy hozzájuk képest nyugtalanítóan csendesen induló, megfoghatatlan rövidfilmet, amin elvétve akad a hagyományos értelemben vett zene, és van egy sejtésünk, hogy nem ez volt az utolsó hasonló, anarcho-nihilista-őrült dobásuk.
Így néz ki egyébként az, amikor a DG tényleg koncertezik: