Miért érdemes az épített medence mellett dönteni?
Január közepén járunk, éledezik már a könnyűzene előremutató / izgalmas / új utakon járó szekciója is. Na de kik ők? Kire érdemes figyelni, kiből nézzük ki, hogy valami nagyot dob, lelket önt belénk, meggyújtja a lámpást, vagy utánozni próbáló klónok hadseregét húzza maga után? Íme, tippjeink az előttünk álló bő tizenegy hónapra, nem figyelmen kívül hagyva a zeneipar és a mértékadó zenei szócsövek jövendöléseit sem. Persze mi azokat mutatjuk, akiket elsősorban szeretnénk látni felrobbanni, haha! Hiszen igazából ez csak pár kedvencünk a jóval több közül.
Ezzel kezdődött minden. Aztán érkezett egy második videó is tavaly a valódi identitását még mindig rejtegető duótól, mert ebben (lásd lent) sem ők láthatók, hanem a High Rollaz görkoripáros. A két, azonnal megszerethető, hetvenes évek New Yorkját idéző indie-funk dal mégis elég volt ahhoz, hogy felhívják magukra a figyelmet, pedig annál többet tényleg nem tudunk róluk, mint hogy két barátról van szó, akik szomszédként nőttek fel egymás mellett Nyugat-Londonban.
Vagy mondjuk azt, hogy MOMOMOYOUTH, esetleg Karen Marie Ørsted, mert így hívják a koppenhágai Grimest, bár ezért a hasonlatért biztosan nem engedne be a házába. Őt már szerettük egyszer itt, másodszor meg itt, és valószínűsíteni merjük, hogy az elektronikából, hiphopból, és nehezen megfogható hideg-meleg skandináv hangulatokból összerakott stílusával fogunk még találkozni. Egyfelől mert februárra ígérte szólólemezét, másfelől pedig mert Budapestre is érkezik májusban.
“Olyasmit akarok csinálni, mint Brandy, csak betegebbet” – ha ilyet mond valaki, arra nem illik felfigyelni? Hát persze, hogy de. A Los Angeles-i énekesnő – akit ráadásul a Beyoncé-húg Solange karolt fel! – szándékai tavaly meghallgatásra találtak, mert a 90-es éveket felhánytorgató vokáljai alá olyan aktuális basszus-zenei nevek dolgoztak be debütáló mixtape-jén, mint Girl Unit, Bok Bok, Kingdom vagy Jam City. Simán ő lehet az R&B ösvényvágója az idén.
Már nyolc hónappal ezelőtt is hülye majomként ugrándoztuk Chance első jelentősebb hanganyaga hallatán, és természetesen azonnal rácsaptunk A Hét Szórakoztatóipari Bombalemeze címkét a cuccra. A keménykedés helyett a jófejkedésre bazírozó számok magukért beszéltek, így kíváncsian várjuk, merre halad Chicago egyik legviccesebb tehetsége.
Kétségtelen, hogy az alternatív R&B éve (is) lesz 2014, de ugyanez érvényes az R&B mintázásokra is. Ezt viszont elég könnyű laposan mívelni. Az egyik producer viszont, aki ezt a feladatot ígéretesen hajtja végre, és nem csak az unalmas, súlytalan garage-os formulákat szajkózza, az Mssingno. Itt lehet streamelni a reménykeltő tavalyi EP-t.
http://www.youtube.com/watch?v=nUOGSCecvN0
Kis esti hofmannként ajánlottuk a titokzatos brit énekesnő, Tahliah Barnett első videóját, a gyémántkönnycseppes, torzítós, szürreális Water Me-t. A nyolcvanas évek retrofuturista-műanyaggagyi újragondolásai után az egyik új trend vitán felül ez a típusú meghatározhatatlan ezotéria, ami nem is baj, inkább ez legyen a csapásirány, mint amit az amerikaiak EDM-nek neveznek. Szóval az 1988-as születésű művésznőről fogunk még hallani.
Az ember, aki inkább egy illékony jelenség, már a jövő tehetségeit feltérképező BBC Sound Of… 2011-es esélyesei között is felbukkant, de istenigazából azóta sem durrant bele az arcunkba. 2013-ban kiszivárgott ugyan egy eleinte igazinak vélt, közel zseniális, de aztán később kiadói részről félkésznek nevezett anyaga, amit el is tüntettek, de ez akár még a hype szerves része is lehet, mint tudjuk. Az őrült érdeklődést ráadásul egyetlen szám okozta, ez itt ni. 2014-ben tehát ideje, hogy az ember – bocsánat, jelenség – comingoutoljon egy tisztességes lemezzel. Amit nem törölnek sehonnan.
http://www.youtube.com/watch?v=is4IHIz2T-o
Aki 24 évesen még éppen csak rálépett a zeneipar útvesztőjére, mégis a SBTRKT-tól Jessie Ware-en keresztül Drake-ig (!) rögtön több illusztrist közreműködést is kap, azt bátran lesikervárományosozhatjuk.
Ez volt az az EP, ami után azt mondom, hogy ha a berlini Palms Trax ilyen modorban folytatja az előretörést, és még a saját hangvételének csiszolásába is jobban belefeledkezik (nem mintha a chicagói hagyományokban gyökerező művei eddig olyan nagyon rosszak lettek volna), akkor az elektronikus tánczene egyik megkerülhetetlen arcává nőheti ki magát.
A dubtechno Burialje? Na ez is egy jó nyomorult metafora, de azért nem nehéz belehallani a brooklyni producer zenéibe a hasonló ködös, kásás, befelé fordulós nagyvárosi hangulatokat. Itt lehet behatóbban ismerkedni vele!