“Akkor át is veszem a szót, sziasztok! Amiket most írok, a vasárnapi délutáni-esti koncertnézegetések közben gondoltam ki. A nyitóképen fentről lefelé haladva néminemű fotódokumentáció is van róla, de alighanem jobb, ha gyorsan elmondom, mik voltak ezek.
Nagyszínpadnál megnéztük verőfényben a Metronomy-t, majd a világzenein Gaye Su Akyolt, utána átmentünk Zanzingerre a Music Boxhoz, A38 sátor udvaráról a sátorban játszó Allah Last hallgattuk meg, majd a nagyszínpados főfellépőt, a Chainsmokerst már a legelején otthagytuk egy másik projekt kedvéért.
Szerintem a Szigeten egész egyszerűen túl sok színpad van. Persze a sokszínűség is fontos, de azt azért jó lenne elkerülni, hogy egy olyan jó zenész és egyben előadó, mint Zanzinger néhány embernek adjon koncertet az amúgy tök szimpi Music Box színpadon, miközben még a keverőpult elől is, ahol átlag hatan ültünk, szóval onnan is simán zavaró legyen valami környező színpad zaja.
Kevesebb színpad emellett egy sokkal egységesebb, így közösebb élményt tudna adni azoknak a tízezreknek, akik kimennek a Szigetre – meg hát a fesztiváloknak amúgy is van egy ilyen funkciója, nem ördögtől való erre játszani. Mit tudom én, az Afrika-falu simán beolvasztható lenne a világzeneibe, a világzenein fellépő Gaye Su Akyol szörfös elemekkel tűzdelt orientális rockja közben simán működőképes lett volna A38-on is. Hogy csak két összevonási opciót említsek.
Ha kevesebb színpad van, akkor logikusan azoknak nagyobbnak is kéne lenniük. A tömegvonzás törvényszerűségei szerint, ha Zanzinger egy dupla akkora színpadon játszhatott volna, akkor tripla annyian ott lettek volna rajta. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha egy nagyobb helyen léphet fel egy korai időpontban. Többen odakeverednek rá, és lehet ez a színpad az a színpad lenne, ami most összezajozta a koncertjét.
A legtöbb színpadnál simán megoldható lenne még egy vagy két sáv beiktatása. Ahogy azt is tök értelmetlennek találom, hogy a világzenei és az a38-as színpadok akciókészen, de sötétbe borulva bekkeljék ki az úgynevezett mínuszegyedik napot. Így pedig olyan sokat a fellépők számából sem kéne lefaragni, e hogy kéne, az egyértelmű.
Nekem semmi gondom nincs azzal, hogy Chainsmokersék headlinerkednek a nagyszínpadon, ha erre megy a korszellem, akkor igen, legyen ilyen a Szigeten is. Viszont míg a Sziget történetének első kábé kétharmadában rendre jöttek olyan előadók, akiket csomóan a Szigetről szerettek meg, addig az utóbbi években rideg profizmussal tolták azokat az előadókat, akikkel többé-kevésbé biztosra lehetett menni. Előbbiek ráadásul olyanok voltak, akiknek jó része azóta beíródott a poptörténelembe, vagy legalább már akkoriban része volt. Közben bocs, de egy Chainsmokers olyan átlagos korjelenség, ami mellett Guetta és Avicii is forradalmi újítókként tűnnek fel.
Nyilván más fesztivál a mai Sziget meg a régi, más a fesztiválpiac is. De ahogy az eddigi pontok is egymásból következtek, úgy most is a következő pont mutat fel egy részmegoldási lehetőséget.
Még a vasárnap előtti napokon láttam néhány hazai zenekart a Petőfi-Volt színpadon, akik délutáni sávban játszottak feleannyi embernek, mint egy random péntek estén szoktak a belvárosban. Oké, hogy van ez a Nagy-szín-pad nevű kezdeményezés, de szerintem csomó olyan magyar zenekar van, akiknél simán be lehetne játszani, hogy nem csak a mínuszelső nap tennék oda a nagyszínpad műsorának legelejére, hanem, ha valahol van egy olyan pozíció, ami amúgy passzolós, akkor hadd menjen.
Én például tuti odatettem volna a Middlemist Redet az Allah Las elé, ha már így a pszichedelia mentén van egy kapcsolódási pont köztük az előbbi amúgy garázsrockos, a másik meg posztpunkos kiindulópontján mellett. Vagy ott a Dope Calypso – hogy is mondjam – power pop cirkusza vagy a Bohemian Betyárs folkpunkja, amik simán mehetnének a nagyszínpad olyan random fellépőjének a helyére, mint mondjuk a Dubioza Kolektiv, amit nem hiszem, hogy sokkal többen vártak az említett magyaroknál, sőt. Az ilyen (alighanem joggal feltételezett) gázsikülönbségekből pedig rá lehetne menni mondjuk egy Arcade Fire-re.”