Az egész ott kezdődött, hogy nyáron meglátogattam egy barátom Poznanban, és ha már útbaesett, akkor Varsóban is eltöltöttem egy napot az ottani cimborákkal. Természetesen ment a zenemutogatás, hogy itt és ott mi a szituáció a földalatti muzsikákban. Nyilván követni sem igazán tudtuk egymást, úgyhogy a lényegre tértem és mondtam, a legdurvább friss cuccot mutassák meg!
Hát ez volt a Sierść, ami magyarul szőrt jelent, ütött egyből, majd hazatérve itthon is, aztán egy Facebook-lájkkal valamiért elakadt a történet. Egészen máig, amikor elém került az új lemezük, az It’s Easy,
ami nagyon, de nagyon nem könnyű anyag.
Olyan noise rockot képzeljetek el, ami hardcore-os hévvel van prezentálva, és ahogy az őrültként ordibáló énekesnő szinte elmerül a szétgyilkolt, mocskos gitárokban, abból mégis valami aljas emelkedettség kerekedik ki. Vagy tudjátok mit, beágyazom, aztán hadd pusztítson a saját törvényei szerint!
(A címben csak azért írtam hipsztereket, hogy ha véletlen a lengyelek rátalálnak erre a cikkre, akkor kellőképpen kiakadjanak.)