Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Teljesen véletlenül akadtam bele ebbe az albumba, friss megjelenések közt pásztázva, és bár semennyire sem volt ismerős a név, gondoltam, kattintok. Kiderült, hogy alig háromszáz Instagram-követő ide, alig nyolcszáz SoundCloud rajongó oda, erre a figurára érdemes felkapni a fejeket.
És nem azért, mert többek között azzal a Chris Cunninghammel dolgozik együtt, aki Aphex Twinnek elkövette a legendás Windowlicker klipjét.
Hanem zenei önértéke miatt.
Nem szeretek előzménymentesen belefeledkezni lemezekbe, lehet, hogy rossz szokás, ez van. Úgy gondolom, ha valaminek van kontextusa, akkor azt érdemes felfejteni a minél hiánytalanabb összképhez. Ezért meghallgattam a Shuttle358 néven zenélő Dan Abrams korábbi albumait – amiket a kétezres évek elején írt. Mariana-árkot megközelítő mélységekben lapuló, barátságosan lekerekített búgószőnyegekre helyezett akvaristaklubos csengés-bongások, véletlenül sem zavaró, hanem az előbbiekkel organikus egységet alkotó sercentések, zörejek, pattogások: kitűnő ambient-tripek, delfinkommunikáció level 800000.
Új albumát, ha hihetünk a Discogsnak, tíz év után hozta össze, és amikor ráböktem a playt, percek múlva érdekes dolog történt: odakint, a Katona József utca aszfaltján elkezdett sisteregve kopogni az eső. De ez egészen sokáig nem tudatosult bennem. Tökéletesen beleolvadt ugyanis a hangok textúrájába.
Abrams tíz évvel ezelőtti lemeze, a Chessa mellé járt egy sajtóközlemény, ami arról szólt, hogy a művész az ő kis mikrohangjait igyekszik minél inkább elmozdítani az elmélet világa felől az abszolút, igazi élet felé.
Mire ezzel a mondattal összetalálkoztam, az új lemez, az amúgy is töprengető című Can You Prove I Was Born kapcsán már megfogalmazódott bennem, hogy milyen érdekes, mintha a régi, misztikus vízivilágból feljött volna a zenéivel, és bement volna egy sokkal emberközelibb, kora hajnali erdőbe. A hangok felfedezőbbek – hoppá, a tizedik percben már gitár -, a spektrum nyíltabb, mint amikor kimászunk a világot magunk körül eltompító medencéből. Persze mindezt csak önmagához mérten: továbbra is leomló hangfüggönyök között császkálunk. Csak kicsit másképp.
De továbbra sem kizárólag ezért érdemes egy nagyon-nagyon késő este bealkalmazni a fejhallgatóba. Hanem mert a korábbi dolgaitól függetlenül is értelmezhető – illetve dehogy értelmezhető, hanem élhető album ez itt. Lámpák lekapcsolva legyenek.