keresés menü

Bájos hálószobazenével tért vissza a srác, akit két éve még az új Jackóként ünnepeltünk

Nem csak mi, hanem úgy az egész popsajtó olyan neveket emlegetett Shamir feltűnésekor, mint Jacko vagy Prince. Az androgün hangú énekes aztán olyan slágerkékkel, mint az On The Regular lényegileg be is váltotta a reményeket, noha az igazi befutás elmaradt.

Shamir már akkoriban is többször elejtette, hogy neki a popzene mellett van ám még egy nagy szerelme, a lo-fi hangzású gitárzene. Most pedig miután a kiadója lepattintotta, és azon is elgondolkozott, hogy felhagyjon a zenével, a menedzsere háta mögött egy hétvége alatt néhány új és már régebben megkezdett szerzeményből összedobott egy olyan lemezt, ami állítása szerint száz százalékig Shamir:

“Szeretem a popzenét, az outsider zenét és a lo-fi zenét is, így az én utam az, hogy kombináljam ezeket.”

Ezzel pedig frankón körül is írta, hogy milyen anyag lett a Hope: sufnihangzással és recsegő gitárokkal ellenpontozott soulos popzene, amire mondhatnánk, hogy többre hivatott, ám tudjuk, hogy néha a kevesebb több.

(via)