Rustie a legmagasabb szinten folytatja a pofátlanságot

A basszusnehéz zenék glasgow-i rosszcsontja, Rustie ugyanazzal a hozzáállással folytatja a nagykiadós pályafutását, ahogy a 2011-es Glass Swordsnél abbahagyta. Vegyük a basszuszenék perpill leginkább pörgő vonulatát minden közhelyével, majd maxoljuk ki mindezt egy megalomán módon futurisztikus, émelyítően polírozott sounddal. Valószínűleg szörnyű lesz. Ha viszont Rustie teszi ezt, akkor létrejön egy olyan mutáns szörny, ami egyszerre int be a mindezt sokkal bénábban csináló mainstreamnek és a hitelességét óvó, a közhelyektől irtózó undergroundnak.

A Green Language című lemez előhírnökeként érkező Raptor egy euforikus trap-bomba, szégyentelen, tapssal kísért pumpálásokkal, pofátlanul demagóg felpörgetésekkel, vakító szintikkel és akkora dropokkal, amik előtt maga Skrillex is mély levegőt szokott igazából venni, akárhányat dobott már korábban a világra. Az egészben az a legjobb, hogy nehéz rámutatni egy konkrét pontra, hogy igen, emiatt jó. Egyszerűen az van, hogy Rustie-nál kevesen tudnak jobban idézőjelezni.

fotó: Facebook