A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Négy teljesen eltérő háttérrel rendelkező fiatal magyar muzsikus jó pár éve kitalálta, hogy ők lesznek a magyar Wu-Tang Clan, és Pestépítők néven elkezdtek reppzenéket farigcsálni. Most elkészült az első lemezük, a Blézengés, aminek kapcsán Korándi Cappuccino Dávid me$élővel tárgyaltuk át a dolgokat.
Urbaplayer: – Először talán mesélj arról, hogy kik is alkotják a Pestépítők brigádot!
Korándi Cappuccino Dávid: – Mindannyian elég máshonnan jövünk zeneileg. Bizonyos szempontból mindenevők vagyunk természetesen, de Hajnal Márton (PuDaBest) inkább az elektronikus zenei producer vonalat és a hosszú cigiket képviseli, Suha Gyurit (SVHA G) felemésztette az indusztriál techno és a budai dizájnerválság. Amúgy fingom sincs ezekről a stílusokról, de kábé úgy képzeljétek el, hogy ők elektronikus zenét hallgatnak leginkább, és azt csinálják, a hangszeres zene nem áll túl közel hozzájuk.
Bár erre nyilván meg fogom kapni, hogy “a faszt nem, eklektikus eretnekek vagyunk”.
Én a gitárzenékből jövök a poptól a metálig nyilván, játszok a Felső Tízezerben, a Zombie Girlfriendben, és viszem a Cappuccino Projektet, tehát én képviselem a bánatot, noha sajnos nem iszom mellé eleget. Tedi (Fodor Théodore Máté, vagy MC Porn Gyula) felel az izomért és a biztonságért a krúban, ő a mindenesünk, ha csekkolni kell szemüregi motozással. Ezektől függetlenül és ezek függvényében nem riadunk vissza semmitől, ami a zenei palettánk bővítését és virtuóz elmélkedéseinket illeti.
UP: – És hogy jött ennek az egésznek az ötlete?
KCD: – A Pestépítők ötlete jó pár évvel ezelőtt született meg, egy random szituban, amit most felesleges lenne kifejteni, de kábé attól a pillanattól datálódig, hogy Hajnal elkezdte komolyan csinálni az fl-ezést (szerk.: FL Studio), és beadta a derekát a folyamatos basztatásomra, hogy csináljuk már meg a Pestépítőket. Gyurit, amikor beszippantottuk a projektbe észrevétlenül, akkor így fogalmazott a Pestépítők esszenciájáról:
“Sosem értettem annyira a zenéhez, de szerintem pont az a lényege, hogy nem feltétlenül kell érteni hozzá, mert ha szeretsz valamit, akkor úgy is azt teszed, nem? Utána meg akarva-akaratlanul jön minden. Pestépítők az több, mint zene, közben csak az életérzés szóval meg nem lehet leírni.”
UP: – Hát a lemez hogyan állt össze?
KCD: – Ez volt olyan két éve, és azóta volt pár szessönünk, ahol megpróbáltunk számokat felvenni. Elveszett vagy száz ötlet, a Cappuccino-lemezen egy bónusszám landolt, mint közös meló meg ilyesmi, de nehezen indult be a dolog. Végre aztán, amikor összejött a krú, elhatároztuk, hogy ezen a nyáron mindenképpen levonulunk a Balatonra Hajnalék nyaralójába, leviszünk minden lószart, ami segíthet a felvételekben, és összerakunk egy lemezt.
Na, ez sikerült, sőt vagy 30 számot megcsináltunk 240 ötletből baszki… Meló volt a javából! Úgyhogy bőven volt anyag a lemezre, aminek az utómunkálatát Hajnal csinálta. A felvételek alatt velünk tartott Miszter Velsz Kristóf is (The Best Bad Trip, Deus Ex Quartet), aminek az eredménye hallható a lemezen abszolúte, meg majd fog még a következőkön is valószínűleg. Az egész elég hangulatos volt, elmerültünk a dologban, és úgy gondoljuk, hogy sikerült olyan zenét csinálnunk, ami nem nagyon létezik itthon se, legalább is mi nem találkoztunk még vele.
Ez lett a Blézengés.