keresés menü

5 remek lemez kora tavaszi flangáláshoz

Minden jel arra mutat, hogy mégsem tart örökké ez az idei tél, úgyhogy ideje, hogy meglovagoljuk a jóidőjárásos tematikát, és ajánljunk pár friss lemezt a fülekbe, amikkel értékesen juthatunk el bármelyik A-ból bérmelyik B-be. Mindenféle hangulatok lesznek itt, úgyhogy lehet bátran válogatni!

piriPiri Piri: Patterns EP

A dél-londoni székhelyű Piri Piri úgy mutatja be magát a Facebook-oldalán, hogy egy spanyol és egy manschesteri srác, akik olyan rafinált és egyúttal melodikus zenét csinálnak, ami tánctéren is működik. És hát leegyszerűsítve nagyjából ez is történik a Patterns EP-n. A három eredeti trekkben légies szintik és a techno és a house képletei között ügyesen kísérletezgető alapok váltják, de van itt vicces kirándulás a hiphop felé, motorikus tropikál techno, valamint négy az eredeti trekkeket azok hangulatánál maradva, de kreatívan újragondoló remix. (Lang Ádám)

kitsunenewKitsuné presents: New Faces

A Kitsuné kiadó az Ed Bangerhez hasonlóan a kétezres évek elején született meg Párizsban, hogy aztán hasonlóképpen a geil-szintis-elektrohauz fontos képviselőjévé váljon. Idővel a felvállalt zsánerek köre kitágult, amit csak az nem hisz el, aki nem hallgatja meg ezt a legfrissebb válogatást, ami kizárólag – ahogy a cím is mutatja – új arcok zenéiből áll össze. Mármint a labelhez képest új arcokéiból, mert azért vannak itt ismerősök.

Ez aztán tényleg egy kíméletlenül hurrátavaszi faszdagasztó lemez lett, kivétel nélkül szaturált, optimista dalokkal, legyen szó az elmúlt évek divatosan komor R&B-jét naplementés trappel házasító Gallantról, a (valószínűleg épp elég Tame Impalát hallgató) Antimatter People slo-mo pszichedeliájáról, a Southern bluesrockjáról (!) vagy éppen a klubkörökben jól ismert George Fitzgerald bemozgatós basszushauzáról. Csupa-csupa örvendezős trekk, itt végig is lehet lépdelni valamennyin. Napszemüveges órákhoz javasoljuk! (Unger András)

youngfYoung Fathers: DEAD

A 2008-ban alakult nigériai, libériai és skót fiatalokból álló trió elég hosszú utat tett meg első lemezük megjelenéséig, de végül csak beérett a dolog. A DEAD után már úgy beszél róluk a szaksajtó, mintha ők lennének az új Massive Attack.

És hát tényleg valami ilyesmiről is van szó, noha a DEAD minden irányba sokkal bátrabbnak tűnik utólag a Massive Attack lemezei mellé téve. A kísérleti elektronikából, lendületes hiphopból és néhol már gospelig kinyíló, fülbemászó popos refrénekből összerakott trekkjeik úgy egyensúlyoznak remekül a különféle pólusok között, hogy a ez elsőre zavarba ejtő eklektikusság ellenére végig totál egységesek maradnak, és nem csúszik át az egész ilyen agyatlan stílusfelvonulásba. Ha valami tényleg nagyon friss és új anyagra szeretnél flangálni a jó időben, akkor az ilyen szempontból megtévesztő című DEAD a te lemezed! (Lang Ádám)

https://soundcloud.com/youngfathers/sets/young-fathers-dead

araAlan Watts: Ara

Ha már bolondosan kiszökelltük magunkat a fenti Kitsuné válogatásra, és elfogyasztottuk az utolsó örömhormonlabdát is, na akkor kerítsünk sort a Brooklynból jelentkező Alan Wattsra – ami valójában három embert takar. Vezérfonalként indusztriális tarkóncsapkodásokat, rozsdás-olajos csövekből csöpögő neurotikus hangömlenyeket, meg a magát folyamatosan az orrunk alá dörgölő ösztönszerűséget jelölhetjük meg. Ha márciusban is imádsz feketében járni, ez a te albumod – amúgy az első tavaszi hónap elején jelenik meg hivatalosan. (Unger András)

https://soundcloud.com/godmodeinternet/sets/alan-watts-ara-lp-2014-godmode

benjiSun Kil Moon: Benji

Nagyon nem vág ide, meg aztán mi se nagyon hallgatunk egyelőre ilyen álmos, folkos singer-songwritereket, de Mark Kozelek hatodik lemeze a Sun Kil Moonnal (amit anno mindenféle egzotikus boxolók sztorijainak a megéneklésére kezdett el) annyira király lett, hogy a Pitchforktól kezdve a FACT-ig az összes fontos véleményformáló oldal meghajolt előtte.

A Tiny Mix Tapes pedig még a leginkább előre mutató, experimentális lemezeknek kijáró Eureka!-plecsnit is odaadta a Kozeleknek, mondván a Benji az idei év egyik legprovokatívabb, legfelforgatóbb, határfeszegető lemeze annak ellenére, hogy egy akusztikus folklemezről van szó. De milyen is ez ténylegesen? Megkapó történetek jönnek átlagemberekről, sorozatgyilkosokról, eutanáziáról, szerelemről, szülők iránti szeretetről, meg úgy általában a mindenféle jelző-, eltérő szedés nélküli életről. Mindezt úgy, hogy kiráz a hideg, amikor ettől az egyszálgitáros folkos zsánertől egy centire is eltér, egy plusz vokállal, kiegészítő hangszerrel, vagy bármi mással. Ez itt most egy dal, a teljes album itt hallgatható(Lang Ádám)

http://www.youtube.com/watch?v=CMuo7GFXa0k