Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
LONE: Reality Testing
Gyakran visszatérő név az övé ezeken a hasábokon, ami nem véletlen, hiszen odaadással szeretjük, és az egyik leghaladóbb hozzáállású zenekészítőnek tartjuk. Korábban már leírtuk LONE-ról, hogy bármihez nyúlt az elmúlt években, abból kozmikus arany lett: zenéi olyanok, mintha egy bolíviai esőerdőbe települt, szerelembe esett robot készítette volna őket, naivan rave-es, régmúltból ittmaradt emelkedett hangulatok csapnak össze bennük sűrű, messzi csillagzatok szintetizátoraival. Bár eddig nagyon fürgére vette a tempót, ez a júniusban megjelent új lemeze a hiphop-behatások jegyében fogant, miközben mégis megőrizte a saját csilingelős-ábrándozós hangzását, megszülve az év egyik legmaradandóbb albumát. Amit évek múlva is elő lehet majd venni.
YUME – 1995
Őróla viszont nem tudunk túl sokat: Facebook-oldalán retró-misztikusnak szánt, roncsolt-analóg képek sorakoznak, arcát nem látjuk, származási helyét nem ismerjük, és a never knows best mottó sem szolgál sok kapaszkodóval. SoundCloudjáról annyi derül ki, hogy a lakhelye talán az államokbéli Jersey, és hogy módfelett rajta van a sűrű textúrákon, a drone-szerűen terjengő szőnyegeken, amikre egyszer trapes, egyszer ámenes-oldschool dobokat permetez állhatatosan. 1995 című nyolcszámos anyaga hátrább fogja az agarakat, már az első trekk harmincadik másodpercjénél kanapéért kiáltunk. Párnamarkolós pihegés a cicergő cinek tetején, és ha egy pillanatra nem figyelünk oda, már valahol a sztratoszférában úszunk, szép álmokat:
https://soundcloud.com/yume1995/sets/1995-1