Vajon hát szekuritiember özönlene be felemelt mutatóujjal a kékmetróra, ha az Arany János utcánál valaki összeszerelne egy szaxofont, és elkezdené fújni? Hát még akkor mi történne, ha épp Fradi-Újpest meccsnapon vetemedne erre a gyanútlanja? Jobb nem belegondolni, abba viszont egyenesen rossz belegondolni, hogy Magyarországon miért nem találkozunk utcazenésszel a metrón. Párizsban sok évvel ezelőtt volt szerencsém összetalálkozni egy olyannal, aki kapásból egy gurulós erősítőt tolt be a metrókocsiba, elindította a klasszikus Still Dre instrumentált, és három másodpercen belül már pergett is a frankofón repp. Jött vagy négy megállót, megköszönte szépen az aprót, és kigördítette a zenedobozt.
Egyelőre sajnos marad az, hogy ilyeneket nézzünk, mint Sapphiro, a New York-i subway sax guy, aki hordozza magával a hangszerét a tömegközlekedésen, és néha konkurenciába botlik (eleve hihetetlen, hogy több azonos hangszeres utcaművész is tolja a föld alatt, és ha hihetünk ennek a videónak, még csak nem is ez az első alkalom, hogy összeakadtak vadidegen szaxisok). Annyira trú, hogy szívesen be is reklámozzuk a csávó bandáját, tessék, ez az, és itt lehet saját zenéket is hallani tőlük, a paletta jazzy wonkytól a puttyogós kísérletezéig húzódik.