Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Még öt nap hátra volt a megjelenésig, amikor is ma csak-csak kikerült a nagyvárosi elidegenedettség poétájának, Burialnek az új EP-je. A háromszámos lemez folytatja a visszatérés utáni kiadványokkal bevett formulát: kevés trekk, de azok meglehetősen hosszúak, több tételesek.
Az elsőként következő címadó dalban például a kezdő éteri vokálok mellé masszív jungle rave alapok jönnek be, és olyan az egész, mint egy autós trip lebegésig zsibbadt aggyal. Ezután egy filmbetétszerű prológus egy zajos techno-részlet jön, amelybe hamar keleti motívumok úsznak be, átlökve az egészet valami misztikus, sodró pszichedeliába. Végül mindez egy svédesen atmoszférikus chillwave-terepen nyugszik le.
http://www.youtube.com/watch?v=xd3Ch53PxBs#t
A második, himnikus billentyűkkel kezdődő Hiders az előző trekk végén meglelt idillt viszi tovább. Aztán amikor belép a 4/4, akkor már nagyon messze járunk attól, amit a Hyperdub-kiadó ikonjától várnánk. De aztán persze valami elromlik, és visszatérnek a kísértetek, jelezvén, hogy azért még Buriallel van dolgunk.
http://www.youtube.com/watch?v=zY0FLh2EIfs
Végül a 13 perces utolsó szám, a Come Down To Us szintetizálja az eddigieket. Itt már nehéz is lebontani részekre az egészet, annyira összekavarodik minden – egy egész új fejezetet nyitva ebben a titokzatos, öntörvényű életműben.
http://www.youtube.com/watch?v=M1bb2JakOmo