Milyen kincseket rejtett J Dilla lemezgyűjteménye?

Detroit hét évvel ezelőtt váratlanul elhunyt ütemmágusa, a mindig csendben a háttérbe húzódó J Dilla azzal épített akaratán kívül is kultuszt maga köré, hogy ízekre szedte és szinte a nulláról újragondolta a hip hop alapjait: kompakt, minimalista, olykor egyenesen technoid beatjei, csúsztatott pergői, füstös, mégis nagy tereket hagyó, mindig a saját kora előtt egy lépéssel járó zenéi világszerte hatalmas követői táborra találtak. Azóta is sokan próbálnak a nyomában loholni, de hogy még egyszer nem fog születni egy Breathe & Stop, egy Thru Ya City, egy The Red vagy egy elképesztő Move  – merthogy ezek instrumentáljait is ő írta, és ez is csak töredéke karrierjének -, azzal valószínűleg senki nem vitatkozik.

Örökségét azóta is sokan és sokféleképpen igyekeztek átadni a világnak, máig kanyarog az előtte tisztelgő lemezek és bulik sora, és most itt egy fél órás, új dokumentumfilm, ami egészen konkrét lépéseket tesz a néhai producer múltjának feltárását illetően: kinyitják ugyanis a dobozokat, ahol az általa vásárolt bakelitek nyugszanak.

A videóban megszólalnak pályatársak és a saját édesanyja is, akinek Jay jellemzően még akkor sem szólt, amikor egy magazin címlapjára került, mert a zenének nem ez a része érdekelte – csak a zene. De nagyon szórakoztató az is, amikor egy helyi lemezboltos elmondja, hogy egyszer a “rock” szekciónál találta a szenvedélyes lemezturkászt, aki ezt azzal magyarázta, hogy bocs, de a jazz, soul és R&B lemezek között már nem talált újat. Bár nem akarunk előre minden poént előre lelőni, de mutatunk két zenét, ami előkerült a titkos raktárból. Hát (többek között) ezeket hallgatta Dilla:

Ahmad Jamal dzsessz-zongorista 1976-os lemeze, a Steppin Out With a Dream ott van a gyűjteményében, ez az egyik dal róla:

Johnny Tillotson: She Understands Me, 1964-ből, még véletlenül sem fekete zene:

Minden más ott van a fenti videóban, kimondott érzésekkel és gondolatokkal együtt, amik tovább árnyalják ennek a végtelenül szerény, de annál nagyobb hatású embernek a képét az egyetemes zenetörténelemben.