keresés menü

A Mayberian Sanskülotts új lemeze kér bocsánatot, hogy mindig minden szar

Az Empty Room klipje után bő két héttel már hallgatható is a magyar dream popperek teljes új lemeze, a Neverending Sorry. Ahogy mára teljesen sikerült hátrahagyni a lo-fi szcénát, úgy mostanra a dream popos keretek is némiképp tágabbra nyíltak. Nekem a lemez közben többször eszembe jutott a Cure, meg úgy a tág nyolcvanas évek hangulata is végig érezhető posztpunkostól meg minden.

A dalokról amúgy Balogh Gallusz gitáros így mesélt a Stenknek, hogy közelebb hozzuk a dolgot tematikailag is:

“Az előző album, az Adlait a poszt-tinédzserkori szenvedésekről szólt, ez meg nem tudom, a pre-öregkori kiégésről, vagy valami ilyesmi, szerencsére mindig minden szar, úgyhogy mindig van miről írni. Mondjuk az ilyen tini szakítós meg szerelmes számok még könnyen jöttek, mert voltak érzelmeink, most meg már megreccsent dolgozó felnőttek vagyunk kilátások és idő nélkül.”

Be is lesz mutatva a lemez, méghozzá február 16-án az Akváriumban egy kazal másik hazai előadó előzenekaroskodásával.