3 új villanyzene, amikre szívesen topognánk sötét klubokban

Matthew Dearről korábban azt írtam, hogy “különleges techno-hibridet hozott létre: olyat, amire ráfekteti sötét, dekadens, gyakran szexi énekét. Ami nem profi, épp ellenkezőleg, cserébe viszont karakteres és azonnal felismerhető.” Hát, ez azóta sem változott, viszont lehet, hogy megihlette, hogy az egyik szintén karakteres pályatársa, Caribou milyen mesésen megvezette a szíveinket a tavalyi Can’t Do Without You-val, és akart valami hasonlót. Bár akkora magasságokba nem ér el, még bőven képes kifejteni a hatását:

Clarian – az ő fotója virít fent – kanadai producer, aki jelentetett már meg számokat a Visionquestnél, a Turbo-nál, a Life and Death-nél és a Culpritnál, nem beszélve Seth Troxlerrel folytatott munkáiról, akinek egyébként tehetségkutatási és -gondozási feladatokat (szakmai definícióval élve: A&R menedzsment) is ellát. Aki pedig ilyesmit csinál, annak általában van füle. Napokon belül az Anjunadeep kiadónál érkezik debüt EP-je, a Kill For Love, itt az első szám róla, jó volna majd hallani a LÄRMben:

Carisma, vagyis a brazil Carolina Stegmayer és Ismael Pinkler párosa már feszesebbre vált az előzőekhez képest, de így is egy igazi szubtrópusi szubdiszkót kapunk szubalkonyati szubnapfénnyel. Na jó, igazából itt már régen sötét éjszakát írunk, amiben csak úgy cikázik a magasfeszültség. Július 20-án jön a teljes, ötszámos Vertigo EP, aminek ez is a része.