keresés menü

Mivel hangolódj a hétvégére? Például a pesti melegbulik egyik legismertebb arcának, Legarsnak az új albumával

Egyvalamiben biztosan nem bővelkedik mostanában a főváros: a mérsékeltebb habzású franciaelektrós hagyományt és a 80-as éveket idekatapultáló vokálokat a nu discóval ötvöző, eredeti hangokban. De ha ez most egy előre lezsírozott közbeszerzés lenne, az előbb említett feltételek mentén, akkor a győztes egyvalaki lehetne csak: a Legars néven alkotó Zsorzs, azaz Ujvári-Pintér György, akit leggyakrabban a pénteki Ankertes LOOP (korábban !TAPE) bulikon lehet látni a pult mögött.

A napokban jött ki a debütalbuma az imPro School által vitt Unframed Recordsnál, amiről ezt mondja: “Mindenhol ott vagyok, sehol sem igazán. Na, ilyen a Friction Days album is. Minden kicsit egybeér, ami négy-negyed, némi nu-disco, house-ritmusok, techno-elemek, ballada, szóval indie dance. Lehet popként is hallgatni, csak nem tartom be a szerkezetét. Angolul szól, vagy franciául.”

És hogy mi a helyzet a szövegekkel, ha már az ének ennyire központi szerepet játszik a zenéiben?

“Határhelyzetekről szólnak. Azokról a határhelyzetekről, amikor még nem jössz rá, hogy a jelen pillanat, tett, szó mekkora fordulópontot jelent. Meg azt az állapotot, amikor valamit már magad mögött hagytál, és még nem kezdtél el semmit. Mint a repülőn. Sehol nem vagy már és még. Egy nagyvárosi maugli az indákon. Nem előre kigondolt koncept volt ez, úgy emlékszem, inkább az anyag kialakulásával érett be, vált építőelemmé.”

Két számhoz, a bugyborékoló szintis Paris Périphérique-hez és az esti kocsikázásokhoz is nagyszerűen illő Millove-hoz videó is készült már:

Az idei Sziget Magic Mirror sátrában mi is nagyot topogtunk Legars szettjére, a szerzői lemez pedig csak felhelyezi a koronát a zenei irányra. Reméljük, hogy még csak a kezdetet hallottuk, a folytatás pedig még jobban kikirstályosodik a vágyakozó nyolcvanas évek tükrében. Bár Zsorsz szerint ez a visszanyúlás végképp nem volt tudatos. Szerintünk meg annál jobb.