“Csak befelé figyelek, nem foglalkozom mással” – interjú Lanukkal

Urbnplyr: – Hogy találtál rá arra a vonalra, amit a Lanuk-kiadványokon hallhatunk? Inkább egy organikus folyamat eredménye, esetleg volt valami példa vagy elképzelés előtted?

Lanuk: – Folyamatról van szó. Mindig izgatott a hangokkal való kísérletezgetés. A korai időszakban a gitár hangjával játszadoztam. Később olyan zörejeket gyűjtöttem, mint emberi beszéd és utcazajok. Ezeket effekteztem, vágtam. Jelenleg kizárólag szintetizátorokkal készítem a zenémet. Ösztönös, improvizatív muzsika ez, ami folyamatosan alakul, változik. Valamilyen módon hatnak rám filmek, könyvek, képregények, szeretem például az animéket. Zenét viszont évek óta nem hallgatok, a saját muzsikámat is csak többnyire addig, amíg lezártnak nem tekintem az adott témát. Sokszor van, hogy felvételeket készítek, aztán hosszú futások során hallgatom őket. Elég érdekes állapotba kerülhet az ember ilyenkor. Alkonyatkor például különös fényhatások vannak egy erdőben, szól a zene a fülemben, közben futok. Ezt nagyon szeretem. Ha van előttem elképzelés, akkor talán csak annyi, hogy nem kikapcsolni, pihentetni szeretném a hallgatót, hanem inkább bekapcsolni egy sajátos zenei világba.

UP: – Ha egy rövid sztori lennének az eddigi Lanuk-kiadványok, akkor hol indul ez a történet és hol tart most?

Lanuk: – Egy fellépésem után, 2008 környékén ismerkedtem össze Juhász Pállal aki akkoriban már működtette a Pushya Netlabel kiadóját. Ő adta ki az első két anyagomat (lanuk, ulan), majd később egy dupla lemezt (nerma, batla). Ezeken az anyagokon főleg digitális, virtuál analóg szintetizátorokat használtam, a hangzás ennek megfelelően digitális tartományban mozog. Van egy téma a batla címűn, amit az akkor másfél éves Panna lányom játszott fel. Odament az egyik szintihez, amit bekapcsolva hagytam, aztán elkezdte nyomogatni a billentyűket, meg tekergette a potikat. Gyorsan lenyomtam a felvétel gombot. Az egyik kedvencem ez a felvétel, rövid szösszenet, egy picit filtereztem, de meghagytam eredeti formájában.

A következő anyagot csak úgy kiraktam a bandcamp oldalamra (o(O). Ez egy erősen zajos lemez, vastagabb hangzással. Majd jött a prágai Baba Vanga kiadónál megjelent anyag kazettán és digitálisan (vV). Velük egy UH-fellépésem után találkoztam. Ez a lemez elég kaotikus, erősen tükrözi az akkori lelkiállapotomat. A legfrissebb a New York-i Immigrant Breast Nest kiadónál jelent meg idén (d_ork). Egy kicsit a prágai kiadvány folytatása, fél éven belül vettem fel mind a kettőt. A cím a második lányom, Dorka nevére utal. A születése előtt pár nappal készültem el vele. Nehéz időszakot juttat az eszembe ez a zene. A megjelenés tavaly szeptemberében lett volna, de én visszaléptem, akkor nem akartam ennek az időszaknak a zenei lenyomatát. Pár hónap múlva jeleztem csak, hogy részemről mehet a dolog. A legfrissebb fejlemény, hogy a Baba Vanga által kiadott lemez egyik számára készített videóklip (oV), ami Martin Blazicek munkája, bejutott az idei Karlov Vary filmfesztiválra.

UP: – Mennyire gondolkozol előre? Az eddigi munkáid alapján vagy azokon túl, van valami elképzelésed a Lanuk-projekt jövőjére?

Lanuk: – Ez egy aktuális kérdés, mostanában többet gondolkodom erről. Több dologgal foglalkozom a zenélés mellett, néha nehéz beosztani az időmet. Sokan úgy gondolják, hogy egy zenésznek lemezeket kell készíteni, aztán turnézni, népszerűsíteni a produkciót. Vannak fellépéseim itthon és külföldön is, de úgy érzem nekem, főleg a zenémnek nem tesz jót, ha sokat koncertezem. Szeretek elvonulni, otthon bütykölni a hangszereimmel, aztán néha koncertezni, normális körülmények között. Most az a tervem, hogy a következő lemezemet, egy haverom erdőszéli kis házában veszem fel valamikor július környékén. Egyedül leszek 4-5 napig a hangszereimmel, meg sok teával. Kora reggel futni megyek, aztán zenélek egész nap, napnyugtakor megint futok. Nekem ez a Lanuk-projekt jövője. Azt hiszem, ez önterápia valahol.

UP: – Mennyiben különbözik ez a fajta zeneszerzés, mint mondjuk a Dertanz esetében, ahol basszusgitározol? 

Lanuk: – Alapvető különbség, hogy a Dertanz esetében három ember vesz részt az alkotó folyamatban, hármunk lelkiállapota tükröződik a zenében. Míg a Lanuk egy magányos történet. Közös viszont az improvizációs vonal. A Lanuknál meghatározóbb a hangokkal való kísérletezés, ez a Dertanz esetében is jelen van, de ott inkább az energiák lecsapolása, a „tűz” a fő mozgatórugó.

Nálam nem különbözik sokban az elektronikus és a hagyományosabb hangszeres zeneszerzés. Én élőben zenélek a szintikkel is, mintha gitáron játszanék. Nincs előre felvett hang, sokszor nem tudom milyen irányba fog menni a dolog, hibázom is időnként. Rég elfogadtam, hogy csak törekedni tudok a tökéletes felé, elérni sohasem fogom.

UP: – Az nem befolyásol, ha tudod, milyen kiadóhoz, esetleg azon keresztül milyen közönség számára készül az anyag?

Lanuk: – Úgy érzem, nem befolyásol sem a kiadó, sem a célközönség. Néha elmerülök ötletekben, hangzásokban. Van, hogy én irányítok, van hogy a gépek. Előfordul, hogy hosszú percekig hallgatok egy zizegő oszcillátort, de aztán lehet, hogy töredezett, sűrű kattogó elektronika lesz a folytatás. Játszadozom. Hagyom, hogy jöjjön a dolog. Csak befelé figyelek, nem foglalkozom mással.

Az interjúba beszúrt linkeken csekkolható valahány Lanuk-lemez, az Immigrant Breast Nestnél frissen megjelent d_ork-ot pedig tálcán kínáljuk streamelésre: 

(Fotó: Rádi Gabi)