Papp Zoltán és Rubik Ernő öt éve indították el a Jazzaj nevű improvizációs klubest-sorozatukat, most szombaton pedig ezt a fél évtizedet ünneplik a Trafóban, ahol többek közt fellép a szabadzenei mozgalom egyik úttörője az angol AMM. Az évforduló kapcsán Papp Zoltánnal beszélgettünk a Jazzajról és emellett a budapesti improvizációs szcénáról is szó esett.

Urbanplayer: – Milyen apropóval indult el a Jazzaj 2011 szeptemberében?

Papp Zoltán: – Volt egy nagyon erős érzésünk, hogy egy egész sor, improvizációhoz kapcsolódó, de stílusukban besorolhatatlan – nem feltétlenül magyar – zenész él Budapesten. Biztosak voltunk benne, hogy ha elősegítjük, hogy találkozzanak egymással és a közönséggel, akkor akár egy egész szcéna újjászülethet. Azt hiszem, ráéreztünk, hogy erre itthon is megérett az idő, másrészt ez a folyamat akkor már lejátszódott New Yorktól Berlinig sok helyen, természetesen más léptékben.

UP: – Minden hónapban más kurátorral dolgoztok, ennek a beosztásnak mi a lényege?

PZ: – A koncertek kezdetektől fogva arra épültek, hogy az est során olyan zenei találkozásoknak lehetünk tanúi, amik egyetlen alkalomra szólnak, legalábbis lehetőleg első alkalmak legyenek. Mindez attól izgalmas, hogy nagyon nagy benne a kockázat: vagy van valami feloldásra váró lehetetlen helyzet, vagy épp csak amiatt, hogy egyáltalán sikerül-e szót érteniük a zenészeknek egymással a színpadon.  Az első években mi magunk voltunk a kurátorok, de ahogy nőtt a közönség és ezzel együtt az elvárás is, ez ránk is visszahatott. Elveszett a merészség a szerda estékből.

Amikor viszont felkérünk valakit havi négy alkalomra, az ő kezét nem köti semmi. Csak magát vagy még inkább az ötletét szeretné megmutatni. Legjobb esetben új zenésztársakat is hoz be a körforgásba. Ez fenntartja a sorozat frissességét és jóval kockázatosabb produkcióknak ad esélyt, mint amit mi, sokat látott szervezők valaha magunktól kitalálnánk és legfőképpen megvalósítanánk.

A novemberi kurátor, Pándi Balázs ajánlja a havi programot:

UP: – Lehet, hogy csak az én nézőpontom felől tűnik markáns változásnak, de az elmúlt öt évben sokkal népszerűbb lett a jazz. Elsősorban a trendi fiatalok korábban tartózkodó hozzáállása változott meg a műfaj irányában. Ti ezt hogy látjátok?

PZ: – Erről csak ennek a szcénának a szűrőjén keresztül van tapasztalatom. Én úgy látom, hogy az élő zene és ezen belül is a szabad zene lett népszerűbb. Ez jórészt persze nevezhető jazznek, definíció kérdése. Az élőzene alatt pedig itt azt értem, hogy a zene tényleg jelenidőben születik. Ez magával hoz egy másfajta figyelmet is a közönség részéről, és nagyobb szabadságra kényszeríti a zenészt és a befogadót is. Ha a figyelem és a szabadság “trendi”, az talán nem olyan nagy baj. És ha ez igaz, akkor remélem, hogy ebben nekünk is részünk van.

UP: – A Jazzaj koncepciója vagy iránya mennyit változott az elmúlt években?

PZ: – Stílus és hangerő tekintetében mindig is többféle irány volt jelen párhuzamosan és hol egyik hol másik az erősebb. A JazzaJ neve sem csupán szójáték: a legerősebb vonalat a jazzhez kötődő zenészek jelenítik meg, de minden évadban van jópár zajos hardcore koncert is. Néha közelítünk a folkhoz, időnként sikerül klasszikus zenészeket is bevonnunk. És vannak autodidakta művészek, stílusban besorolhatatlan alkotók, akik talán a leghitelesebben jelenítik meg a filozófiánkat.

Nem tudatos változás, de a kurátorok egyre gyakrabban behoznak valamifajta dramaturgiát a koncertekbe. Erre már nem mindig elég leíró a koncert szó. A helyszínek sora is bővült, a Lumen-beli délelőtti kávékoncertek pedig érzésem szerint egy teljes újfajta befogadói élményt indítottak el.

UP: – A Jazzaj szerdánként szokott lenni, a szülinap azonban most szombaton lesz. Miben lesz még másabb?

Az egész koncepció erősen kötődik a térhez, amiben történik. Most minden egy nagy térben kap helyet és ott kell megszületnie ennek az intim és figyelemmel teli kapcsolatnak. Annyiban nem lesz más, hogy ennek most is nagy a kockázata. Annyiban viszont más, hogy jelen lesz ennek a szcénának az egyik ikonikus zenekara, az AMM, amely valójában nagyon is sok szálon kapcsolódik ahhoz, ami itt most Budapesten történik, amiről ez az öt év szól számunkra. Valódi ünnepet tervezünk: előző napi műhelymunkákkal, koncertet megelőző, a közönség bevonásával működő közös performansszal, és az előadások után egy felszabadultabb bulival.

November 12-én, szombaton akkor szülinapozás a Trafóban, előre is BUÉK, eseményre becsekkolás ITT.

(Képek: Jazzaj Facebook)