Hét évet kellett rá várni, de végre itt van az új Knife-album

Svédország szándékoltan titokzatoskodó, díjátadóktól és újságíróktól távolmaradó, madárcsőrmaszkos zenész-testvérpárosa, a The Knife hét évvel ezelőtt jelentette meg harmadik nagylemezét, a Silent Shout-ot, azóta pedig nem maradt más utánuk, mint a nagy, fekete köd, amibe egyébként is szeretnek visszahúzódni (az énekesnőként Fever Ray néven is alkotó Karin Dreijer Andersson még azt is lenyilatkozta egy alkalommal, hogy szerinte egészségtelen, ha egy zenész a saját arcával áll ki a színpadra).

Tavaly decemberben aztán kipakoltak egy kellően misztikus teaser videót azzal a szintén homályos szöveggel, hogy “a zene annyira értelmetlen tud lenni, vágyra volt szükségünk” – ekkor már tudni lehetett, hogy úton az új album, a Shaking The Habitual, sőt, közel száz perces lesz. Majd jött egy zavarbaejtő (felnőtt)videoklip attól a Marit Östbergtől, aki 2009-ben egy svéd pornórövidfilm-válogatásban is részt vett rendezőként:

Majd három héttel ezelőtt becsusszant még egy, kevésbé provokatív klip, és hopp, ma pedig itt is van az album, azaz hivatalosan csak a jövő héten jelenik meg, de a duó már most engedi, hogy meghallgassuk. Íme:

Ez itt most nem a lemezkritika helye, úgyhogy legyen annyi elég, hogy aki eddig szerette a már önmagában sem nagyon rádióbarát (de a kritikusok által okkal az egekbe emelt) Knife-ot, még annak is jócskán feljebb kell tornásznia a toleranciaküszöbét, mert a legkevésbé sem ez a legkönnyebb menet, amivel a svédek megajándékozták a kortárs popzenét. Kifejezetten bizarr, elnehezítő, sűrű hanganyagról van szó, ami már jó nagy ugrásra van a Pass This Ontól vagy a táncos Silent Shouttól – ez azonban cseppet sem csökkenti az érdemeit. Eredményes lemezhallgatást kívánunk!