keresés menü

A startupos arcok konfrontációja a zenével: beszámoló a párizsi Hello Tomorrow jövőkiállításról

A szervezők nem csak hogy zenei produkcióval nyitották kétnapos programjukat, de további számos hasonló bemutatót is beharangoztak az antianyag-meghajtással, repülő autóval, játszva tanuló robotokkal és génmódosított talajjal tarkított felhozatal részeként. A csúcstalálkozó két napja alatt bemutatkozó zenész-vállalkozók és zenész-fejlesztők alapvetően két csoportba sorolhatók az általuk választott megközelítés és piac szerint. Az első csoportba tartoznak azok, akik zenészek, illetve zenélni vágyók számára fejlesztenek termékeket, amik megkönnyítik az alkotást. A másik nagy csoport számára a zene, illetve a hang elsősorban eszköz, aminek segítségével különböző termékek fejleszthetők különböző piacokra.

A jövő hangszerei

Erősen indítja a kategóriát a nyitóelőadónak meginvitált énekes-innovátor Imogen Heap, aki mozdulatalapú zene-vezérlésre kifejlesztett kesztyűjének aktuális verzióját mutatta be. Az énekesnő a 2000-es évek közepe óta kísérletezik különböző zenei projektekkel, ezek közül a 2012-ben bemutatott Mi.Mu névre keresztelt zenélő kesztyű nyerte el leginkább mind a szakma, mind a közönség elismerését.

A reggel kilenckor megrendezett, inkább konferencia-, mint koncerthangulatú előadás keretében Imogen Heap részletesen bemutatta, hogy az Ableton-ra épülő szoftver segítségével hogyan alakulnak a különböző apró kézmozdulatok zenei instrukciókká.

Mivel az előadó így nincs többé különböző kütyük mögé kötve, a zene-keverés folyamata sokkal intuitívabbá válhat.

Az énekesnő azt reméli, hogy ennek az organikus vezérlésnek hála a kesztyű használói tágíthatják megszokott zenei kereteiket, személyre szabva az egyes szoftverek funkcióit.

Fotó: Hello Tomorrow FB

A technikai bemutató után Imogen Heap egy teljes számot is előadott, bizonyítva Mi.Mu élőben, az emberi hang melletti egyedüli hangszerként is megállja a helyét, legalábbis akkor, ha az ember rendelkezik a megfelelő technikai háttérrel a szükséges szoftverek használatához. Ez némiképp szembemegy a projekt bemutatásakor hangoztatott “bárkiből lehet zenész” ígérettel, és inkább egy tapasztaltabb, de kísérletezni vágyó zenész/producer réteget jelöl meg a Mi.Mu elsődleges piacaként. Ebbe az irányba mutat az is, hogy noha a konferencián Imogen Heap megszellőztette, hogy a jövő évtől a kesztyű néhányszáz dollárért beszerezhető lesz, a 2012-ben becsült 4000 dollár/pár árból nemigazán sikerült mostanáig lefaragni.

***

Fotó: Clay FB

Amíg a Mi.Mu inkább a jól menő profik játékszerének ígérkezik elsősorban, hasonló megközelítéssel dolgozik, de sokkal egyszerűbb a Clay mozdulatértékelés alapú lakossági DJ-szoftvere. Új számok komponálása helyett itt az alkalmazásban kiválasztott dalokat és hangmintákat keverhetjük újra, illetve össze kézmozdulatok segítségével. A mozdulatok érzékelése kamerán keresztül történik, így az érzékenység erősen korlátozott egy kesztyűhöz képest, és a választható gesztusok száma is limitált.

A Mi.Mu vezérléséhez szükséges finom légies mozgások helyett a Clay irányítása külső szemlélő számára inkább kinectes pingpongozásra hasonlít.

Ehhez a fejlesztők jó érzékkel mellékeltek pár különböző vizuális effektet is, így DJ-zés közben élőben követhetjük a levegőben kavaró öklünk neonszín vonalrajzát is. Ugyan keverés szempontjából sokkal kevesebbet tud az alkalmazás, mint a legtöbb erre kifejlesztett profi szoftver, azonban könnyű kezelhetőségével és tarkabarka felületével a Clay házibulik és baráti ökörködések szórakoztató eleme lehet. Az app már ingyen letölthető iOS-re, amint kijön az androidos verzió, pár sör mellett én is kipróbálom, valószínűleg jobban fogok mulatni, mint a Hello Tomorrow főleg öltönyös befektetőkből álló (akkor még) józan közönsége

***

Mind árában, mind kifinomultságában a kettő közé esik az Obilab által bemutatott hordozható kartonpapír dobszerkó. A termék maga alapvetően se több, se kevesebb, mint amit a neve sugall.

Az üvegszálas ütőfelületek azonban a kartondobozok akusztikájával együtt meglepően korrekt dobhangzást képesek produkálni – bárminemű elektronika nélkül.

Fotó: Obilab FB

A projekt elsődleges célkitűzése, hogy olcsó és egyszerű alternatívát nyújtson azoknak, akik szeretnének dobolni, de nem akarnak azonnal beruházni egy teljes dobfelszerelésbe. Az ötlet népszerűségét jól illusztrálja, hogy a fejlesztő csapat a KickStarteren kitűzött célösszeg 130%-át zsebelte be a támogatóktól, akik elvileg idén decemberben már kézhez is kapják saját kartonpapír dobszettjüket.

A konferencián az Obilab dobosa, Obiman, természetesen színpadon is bemutatta a szettet, illetve a hozzá tartozó, jelenleg fejlesztés alatt álló elektronikus modult, ami segítségével megoldható lesz a hangosítás, felvehető a produkció, és modulálható a hangzás. Az első, pusztán akusztikus karton dobszett piacra kerülése jövő évre várható, és a kickstateres oldal alapján becsülve 100 euró körül fog kóstálni.

A zene, mint a jövő eszköze

A zenei hangot teljesen másképp megközelítő projektek mutatkoztak be a konferencia egyéb programjain. A legfuturisztikusabb példa a Továbbfejlesztett ember című szekcióban bemutatott Dreem alvásminőség-szabályzó rendszer, ami azt használja ki, hogy az emberi agyműködés a legegyszerűbb módon érzékszervi hatásokon keresztül befolyásolható.

Þ

Ezen ötlet mentén választották ki a kutatók azokat a hangokat, amik tovább mélyítik az emberi alvásciklus legpihentetőbb részét képző mélyalvási fázist, illetve szabályozzák a különböző alvásfázisok közötti átmeneteket. Hogy a hangok megfelelően legyenek időzítve, egy beépített EEG (elektroenkefalogram) folyamatosan figyeli a felhasználó agytevékenységét.

Fotó: Dreem

Ha ez nem lenne elég, a pánthoz tartozó mobilalkalmazás visszajelzései alapján bárki egyedi igényeihez is képes hangolni az alváshatékonyság-fokozó programot. A hallható végeredmény ugyan nem kifejezetten zene, de a pánt által kibocsájtott hangsor bizonyos szempontból a létező legkifinomultabb és legminimalistább relaxációs soundtrekknek vagy altatódalnak is tekinthető.

***

Az előző kategóriához hasonlóan itt is megjelent egy hasonló, de jóval elérhetőbbnek tűnő elképzelés, az univerzális relaxációs-meditációs alkalmazásként reklámozott Awakeful.

A fejlesztő csapat prezentációja összesen egy 15 perces soundtrekk volt, amit állítólag neurológusok segítségével fejlesztettek ki az ideális alvás helyett az ideális felkelés élmény elérése érdekében.

Maga a 15 percnyi zene laikus fülemnek nem sokban különbözött egy általános, YouTube-on található relaxációs hanganyagtól, kivéve talán hogy a vége felé a lassú csilingelésből mozgalmasabbá, többrétegűvé épül fel a dallam, valószínűleg elősegítve a felébredést. Illetve elnézést, a felébredésélményt.

Tulajdonképpen valóban valamivel relaxáltabbnak éreztem magam a végén, bár gyanítom, hogy ez 15 perc csöndben üléssel is így lett volna. Annak ellenére, hogy a bemutató szerint alapvetően mindössze erről az egy trekkről és egy telefonos alkalmazásról van szó, az Awakeful még semmilyen készülékre sem érhető el, ami némi kétségeket vet fel a projekt jövőjével kapcsolatban. Mindenesetre ha piacra kerül, az biztos, hogy az Awakeful alkalmazás jóval kevesebbe fog kerülni, mint az agyhullámmodulációs homlokkütyü, a várakozás idejére pedig bárkinek szívesen ajánlom Pantha du Prince vagy Kövi Szabolcs bármelyik albumát.

Futottak még

Noha a fenti két kategóriába a bemutatott összes projekt, illetve termék besorolható, e második csoportban a látottak alapján kénytelen vagyok bevezetni az életképtelen melléfogások alcsoportját is, teljesen szubjektív megítélés szerint. Ide soroltatott az egyébként több kritikai elismerést is bezsebelő Augmented Acoustics által hozott Augmented Listening, magyarul jobb híján kiterjesztett zeneélmény performansz.

Az Augmented Acoustics startup mobiltelefonos hangszínszabályozó alkalmazást fejleszt, hogy a közönség soraiban ülve lehessen élő koncertek hangzását szabályozni, egy teljesen hangszigetelt fejhallgatón keresztül. Az elképzelés számomra kísértetiesen hasonlít a kétezres évek elején tomboló némadiszkó lázra, amikor tömött sorok kígyóztak a szigeten, hogy fejükre csaphassanak egy fülest, és a többi némán táncoló ember között némán táncolhassanak.

Hasonló szellemben a fent említett Imogen Heap is tartott már szinte teljes mértékben zöld koncertet, ahol a hangtechnikus egyenesen a közönség fejhallgatóira küldte az élőben kevert anyagot, így megspórolva a hangosításhoz szükséges energiát.

Ez azonban kizárólag akkor működik, ha a közönség minden tagja fel van szerelve a megfelelő eszközökkel.

Az Augmented Acoustics azonban termékükkel nagyobb koncertek közönségét szeretné megcélozni, ahol mind az app, mind a fejhallgató választható tartozék lenne. Többszöri visszakérdezésemre sem derült ki, hogy ez azt jelentené-e, hogy az emberek a zeneakadémia vagy éppenséggel egy stadion bejáratánál kölcsönöznek egy méregdrága fejhallgatót, vagy sajátot kell hozni, de még az sem, hogy inkább könnyű vagy komolyzenei koncertek résztvevői jelentenék-e az elsődleges célcsoportot.

Számomra mindkét esetben teljesen szürreális az elképzelés, hogy teljesen hangszigetelve nézzem a zenészeket. Míg mondjuk egy szimfonikus zenekar esetében se a helyszín akusztikájából fakadó élményt, se a karmester egyéni megközelítését nem akarnám egy ilyen alkalmazással elveszíteni, addig egy akármilyen pop-rock- egyéb koncerten pedig végtelenül furcsa lenne nem hallani a közönséget, az esetleges együtténeklést, és nem tudni hozzászólni a mellettem álló haverokhoz. Marad tehát a némadiszkó.

Az alkalmazáson felül a hallgatásélmény-performansz kelléke a konferencián még egy elsötétített teremben egy pár égősorból formált kocka alakú tér volt, aminek a négy sarkában állt 1-1 zenész, illetve énekes, és a résztvevők a kocka közepén álldogálva állítgathatták hogyan hallják őket a zajszűrős fejhallgatóval. Mivel azonban a 3000 fős konferenciára csak 10 darab fülessel érkezett a csoport, így végül nem volt alkalmam személyesen kipróbálni, hogy mennyiben szól máshogy az átlag hálószobapop, ha jelen vannak a zenészek, és egy világító négyzetben tekergetem a basszust, mintha ugyanezt otthon csinálom a takaró alatt.

***

Szintén a hangzatos “élmény” kifejezéssel próbálta csalogatni érdeklődőket az Aurasens néven futó cég, akik gyakorlatilag egy nagy kényelmes nyugágyat fejlesztenek, ami zenére rezeg. A próbaélmény mindössze 3 perc, és teljes relaxációt, a zenében való teljes elmerülést ígér. Ez utóbbit nem nehéz megvalósítani, mivel a szék nagy és puha és kényelmes, kötelező a szemmaszk, és hangszigetel a fejhallgató, így akár három perc fehér zajjal is ki lennék békülve. Helyette érkezett Feist What’s The Limit To Your Love-jának James Blake féle feldolgozása, és a dallamhoz nagyjából hozzáigazított rezgések a székből, hol basszusra lábtájékon, hol énekre hullámokban fejbúbtól lábfejig.

Fotó: Hello Tomorrow FB

Azt hamar sikerült tisztázni a fejlesztővel, aki amúgy állítólag szakmáját tekintve lemezlovas, hogy az Aurasens nem egy masszázsszék, ergo a zenéhez mellékelt rezgéseknek nemigazán szántak masszírozó hatást. A rezgőmechanizmus viszont külön ehhez a székhez lett kifejlesztve, érdeklődtem tehát, hogy a frekvenciáknak legalább van-e köze az elhangzó zenéhez, amire szintén határozott nem volt a válasz.

A vállalkozó-DJ kifejtette, hogy ez egy kifejezetten erre a számra komponált rezgésélmény, komoly művészi alkotómunka eredménye, és jelenleg semmilyen zenét rezgésre fordító szoftver nem létezik a székhez. Óvatosan még rákérdeztem a felszerelés árára és célközönségére, egy Aurasens rezgőszék jelenleg 20.000 eurós irányárral fut, és szállodákban, welness-intézményekben látják az elsődleges piacot. Hát hajrá!

További random képek az eseményről

A beszámolót párizsi tudósítónk, Szili Noémi írta.