Három friss zene, amitől úgy fogod érezni, hogy máris tarkón nyesett a nyár <333

A montréali Project Pablo a kilencvenes évek zsigeri-groovy klubzenéinek felfrissített, körmönfontabb változataival repült bele a köztudatba még 2014-ben, hogy aztán egy évvel későbbi első nagylemezén (I Want To Believe) már a mélység felé vegye az irányt, de továbbra is megőrizve az érdekes, leftfield stílusjegyeket. És most Lone kiadójánál jön egy EP-je, amiről máris leesett ez a fanki optimizmusban áztatott darab, egyenesen a felizzott nyári kalaptartóról, úton az északi-part felé:

A Red Axes izraeli értelmiségitánczene-duó februárban elég nagy hepajt tolt le a budapesti Akácfa utcában, most meg kitoltak magukból egy ilyen pillanatra sem komoly, egzotikus nyáresti csörgetést. Mi az isten, ezek tényleg sosem bírnak hibázni?

És akkor itt van starRo, a fekete műfajokból vibrálóan üde színfoltokat kipasszírozó, multiinstrumentalista japán, akinek az új száma először el akarja hitetni magáról, hogy nem több egy tinglitangli, búgicsáló, szappankönnyű absztrakt hiphopnál, de aztán elég hamar szétesik akkora július közepi wonkyra, hogy arra csakis teli pofával lehet idióta vigyorgásokat bemutatni.