Azt mondja a Last.fm, hogy az elmúlt sok évben ezt a trekket hallgattam meg a legtöbbször (mondjuk nem mostanában), szóval ez az én alltime tophitem, amitől valószínűleg többször is kaptam némi zsibongást fejben.
Hogy libabőröztem-e tőle, arra nem emlékszem, mindenesetre aki igen, az
ritka alkalomnak számít, ahogy a zene hallatán torokban képződő gombóc is.
Matthew Sachs, a Harvard korábbi hallgatója tanulmányozott embereket ebből a szempontból, és jutott arra egy műszeres agyszkennelést követően, hogy azoknál a diákoknál, akik a fenti tüneteket produkálták zenehallgatáskor, a hallókéreg és az érzelmekért felelős agyi területek közötti összeköttetés sűrűbb szövetű.
Igaz, a mintája csak egy laza húszas volt, szóval reprezentatívnak éppen még nem nevezhető, úgyhogy további kutatásokra lesz szükség, mindenesetre bátran érezze magát mindenki különlegesnek, akinek megváltozik a teste hallgatózás közben.
(via)