Urbanplayer: – A Leapert ugye beválogatta a tavalyi év lemezei közé a Wire. Mit jelent egy ilyen praktikusan? Több megkeresés van? Többen figyelnek rád?
Szabó Bálint: – Promóció nélkül sajnos nem sok emberhez jut el a zene, szóval senki ne ringassa magát álmokba, hogy ez másképp van. Főleg ma, amikor naponta ezerszám jelennek meg új lemezek. Szóval igyekeztem egy kicsit lökni rajta, ami nélkül biztos a Wire figyelme se terelődik rám. A tavalyi év legnagyobb dobása egyértelműen az év végi listákba kerülés volt, de ettől függetlenül is voltak külföldi megkeresések. Májusban kezdem a külföldi koncertezést a Donaufestivalon, aztán nyáron megyek a Pohoda Fesztiválra és Olaszországba, ősszel meg Ausztria, Lengyelország és Lettország következnek.
A világ egyik legkomolyabb zenemagazinja egy magyart is tett 2017 ötven legjobb lemeze közé
UP: – Mire utal az új lemez címe?
SzB: – Egy átmeneti menedéketet jelent, ahol meghúzhatjuk magunkat, és a természettel szorosabb kapcsolatba kerülve elgondolkozhatunk a fontos kérdésekről, meg persze egy jó nagyot pihenhetünk. Amúgy ha jól tudom, a bivak eredendően katonai használatból jön, de én a magashegyi túrázás kapcsán találkoztam vele: egy olyan alvóhelyet jelent, ami a természet adta védelmet nyújt, mondjuk egy hasadékot, de tágabb értelemben lehet egyszerű eszközökből, ágakból, kövekből is építeni egyet.
UP: – Mivel másabb számodra a Bivaq, mint a Leaper?
SzB: – Számomra a Bivaq egy megszakítás nélküli folytatása a Leapernek. Talán egy kicsivel komolyabb és kiforrottabb lett, és többen mondták már, hogy még szebb íve lett, mintha egy szvit lenne.