A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Nemrég gondoltunk egyet, éspedig azt, hogy időről-időre összeszedünk pár újdonságot a fasza popzene, urbánus zene, gépzene és indie zene világából, aztán egy posztba tereljük őket. A bekerülés egyetlen feltétele, hogy az adott zene annyira naprakész legyen, hogy szinte mi is csak lehorgasztott fejjel kullogjunk mögötte – úgyhogy jöjjön a legutóbbi után a legújabb epizód!
Itt van mindjárt Chrissy Murderbot, akiről nem véletlenül írhatták egyszer, hogy ő az elmúlt harminc év tánczenéjének két lábon járó enciklopédiája, mert ha végigszánkázunk az oldalán és belehallgatunk mixeibe, remixeibe, akkor azonnal el akarunk takarodni Chicagóba az egyik bulijára. Nagyon-nagyon érdemes megismerkedni vele, de amit most iderakunk, az speciel éppen egy feldolgozása az ő egyik számának, a San Diego-i Austin Speed és Calculon jóvoltából, az eredmény pedig egy őrületes jungle-rave agyinjekció, reggeli kávé mellé. Can you dig it?
Maradjunk a szelek városában, de vegyünk vissza kicsit a csapatásból: a chicagói énekesnő, Nylo is erre utazik (már csak a Tumblr-posztja alapján is). Róla sok információ nem tobzódik az interneteken, de azt lehet érezni, hogy a nem messzi Torontóban székelő R&B megújító, Weeknd – akinek új dalát szintén megmutattuk nemrég – nyomdokain halad a maga szellős, nem éppen csillogó dalaival. Ez két hetes, nem a legfrissebb, de szelekciónkban a helye:
https://soundcloud.com/hatenylo/fool-me-once
Ha már énekesnők, ruccanjunk át Los Angelesbe, mert van ott nekünk egy Banksünk, aki nem csak a torkával száll be a versenybe, de azzal is, hogy milyen friss hangvételű producereket állít maga mellé. A Worksben Lil Silva technoid alapjai jelentették a húzóerőt, ebben a remixben SOHN nyúlhatott hozzá a hangjához, most meg a Totally Enormous Extinct Dinosaurs gyújtotta be a kandallót.
Titánok, ha egymásra találnak! A hedonista basszushauzos Disclosure (aminek napokon belül érkezik a várva-várt debütalbuma) és a chillwave-forradalmár, a nyitóképen épp virággal barátkozó Toro Y Moi egyaránt saját koruk legkúlabb előadói, na de mi történik, ha egy zenén belül találkoznak? Hát ez:
A műfajhatárokon keresztültrappoló American Royalty Prismatic EP-jével vívta ki az indie világ elismerését még februárban, az ötszámos derbi már önmagában is megéri a hallgatást (például itt). Most pedig az ironizáló imidzzsel támadó Jerome LOL (a fenti képen a kádban) kavart ki valami frissítő hatásút a Honey & Queen című zenéjükből, annyira, hogy máris buli van a parton, a szabadstrandon, egy zsáknyi pszilocibin gombával!
Zenei swaghíradónkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a Simian Mobile Disco pedig a Biceppel boronálta össze képességeit, a Sacrifice című trekk nem csak egy kellemesen kozmikus house, de a hozzá tartozó videó a maga absztrakt térgeometriai egységeivel is kitűnően megjojóztatja a szemet – a szemtorna sok monitor előtt töltött idő esetén pedig ugye kö-te-le-ző!
A napokban teljesen belediliztünk már, hogy mindenki a nyárral foglalkozik, budapesti globálbass-lemezlovasoktól kezdve a ruhaipari vállalkozókig, és tessék, van, aki nem lacafacázik (mindig le akartam írni ezt a szót), hanem már nevén is nevezi a gyereket, és azt mondja, hogy a nyár mindjárt itt van ám. Köszönjük a Blackbird Blackbirdnek. Köszi, Blackbird Blackbird!
Végül miért is ne fejeznénk be a merítést egy feltörekvő, még vadul és konszolidálatlanul kísérletező, egyszer szuicid, egyszer meg közveszélyes hangvételű dalszerzővel? Kirin J Callinan Ausztráliából eregeti sötét, kreatív energiáit, és aki csak most ismerkedik vele, az kezdje ezzel a zavarbaejtő vérmességgel, majd folytassa a Love Delay-jel, ami korántsem az lesz, mint aminek elindul. Aviszonthallásra!