Mire képes napjainkban egy modern körfűrész?
Lemezre ennyire nem feszült még rá a faszapop-rajongó közönség, mint a robotarcú franciák negyedik stúdióalbumára, a Random Access Memoriesra, ami nyolc kemény évnyi kihagyás után érkezik most május közepén. Van, aki szerint már betegesre lett pörgetve a megjelenést előkészítő kampány, pedig ha jobban megnézzük, és ahogy a FACT is utal rá, ez más mint a többi: a Daft Punk ugyanis elsősorban nem a “túl könnyű préda” interneten kezdte el hinteni a komolyabb promóciós morzsákat, hanem először a Saturday Night Live-ban ezzel a spottal (ami csak a tévé után jelent meg a neten), aztán a jelenleg is zajló Coachella fesztiválon ezzel a hosszabb mézesmadzaggal.
Ebből már kiderült, hogy Pharrell Williams és az egykori diszkófunk-legenda Nile Rodgers nagyon jó kis szupergruppot alkotnak a franciákkal (sőt, a teljes hanganyagon még szerepelni fog a diszkópápa Giorgio Moroder, de Todd Edwards és Panda Bear is), de még több minden derült ki pár napja a Rolling Stone magazinnak adott interjúból, aminek a lényegét most jól össze is foglaljuk.
Érdekes tény például, hogy az új lemezen már 2008-ban elkezdtek dolgozni, de csak annyi lebegett a szemük előtt, hogy valami mást akarnak csinálni, mint eddig. Thomas Bangalter a lapnak elmondta, hogy a korai demóik szinte csak az elektronikára hagyatkoztak, olyan volt, mintha robotpilótára lettek volna állítva a zenék. És akkor jött a felismerés: “azt akartuk megvalósítani, amit eddig gépekkel és szemplerekkel – de most gépek helyett emberekkel.” Az album 13 száma közül így mindössze csak kettőben használtak dobgépet. Ráadásul az elektronikus hangokhoz egy nagy moduláris szintetizátort használtak csak, továbbá egy csomó vintage vokódert – Thomas szerint manapság mindenki minél robotikusabbra akarja formázni az emberi hangot, ők viszont a lehető legemberibb robotdalolászást akarták rögzíteni.
“Nem arról van szó, hogy nem tudunk csinálni valami őrült, futurisztikusan hangzó cuccot, de most a múlttal akartunk játszani” – mondta az interjúban Guy-Manuel. Thomas hozzátette még azt is, hogy az eletronikus zene most beleragadt a komfortzónájába, és tapodtat sem mozdul onnan. Ebből a perspektívából nézve mondjuk már egyáltalán nem is meglepő, hogy ilyet műveljenek (ez a Coachellás:
Thomas a tévéreklámos csepegtetésről még azt is mondta, hogy a naplementében autókázva sokkal varázslatosabbak a nagy billboard-óriásreklámok az út mentén, mint egy banner az interneten. Ez sokkal többet mond bárminél: a Daft Punk ismét visszatért ahhoz, amiből gyerekkorukban táplálkoztak, a hetvenes-nyolcvanas évek túláardó érzelmekkel sem spóroló élő zenéire, és valami hasonlót hoztak tető alá. Egy hónap múlva kiderül.