Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Szombaton ugyanis meghalt a legnagyobb hatású amerikai punkrock zenekar művészeti vezetője: Arturo Vega 65 éves volt. Ő tervezte a Ramones ikonikus sasos logóját, de nem csak azt, hanem az albumborítókat, és azt is felügyelte, hogyan nézzen ki a színpad, amikor a seprűhajú legendák ordítják, hogy hey ho, let’s go. Több mint húsz éven át nyomta ebben a szerepkörben, és még Joey-t és Dee Dee-t is befogadta New York-i loftlakásába a korai években, mielőtt megjelent volna a csapat első, de az egyetemes popkultúrában azóta is utórezgéseket generáló nagylemeze 1976-ban.
Artie egyébként így beszélt a zenekar Jim Bessman-féle biográfiájában a nagy hatású logóról:
Úgy láttam őket, mint a legamerikaibb együttest. Számomra az általános amerikai karaktert tükrözték, a szinte gyermekies, ártatlan agressziót. Aztán amikor először ellátogattam Washingtonba, nagy benyomást tett rám a hivatalos politikai légkör, és úgy gondoltam, hogy az Amerikai Egyesült Államok Elnöki Nagypecsétje tökéletes lenne a Ramones-nak, a nyilat tartó sassal – ami az erőt jelképezi, amit használnánk, ha bárki megtámadna minket – és az olajággal, amit pedig a barátságosan közeledőknek ajánlunk fel.
De az olajág helyett egy almafa ága került oda, mert a Ramones annyira amerikai, mint az almás pite. És miután Johnny egy őrült baseball-fanatikus volt, egy ütő került a nyilak helyére.
Valószínűleg maga sem sejtette, amikor papírra vetette saját szája íze szerint a nemzeti szimbólumot, a fehérfejű rétisast, hogy ez a nyomat még a 21. században is borzasztóan népszerű marad, mint a rock & roll státuszszimbóluma és kvázi hipszter-divatkellék, amely tény persze cseppet sem von le a logó értékéből:
Úgyhogy ma már nincs is más hátra, mint előhúzni a gardróbból a pólót, és végre nem csak azért, hogy egy újabb kép szülessen róla a Tumblr-re. Szevasz, Artie, és kösz!