A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Bár szoktam azt mondani mostanában, hogy perpillanat a fővárosban egy új “undergroundot” építünk, mert a kétezres évek kultiplexelős-westbalkánozós-merlines buliaranykora után beszűkültek a lehetőségek (számos hatás miatt, a WB-tragédiától az ingyenbelépős romkocsmadídzsés trenden át a korábbi technós nemzedék kiöregedéséig), azért azt nem lehet mondani, hogy ne tennének meg a szervezők mindent, hogy a nyugati áramlatokat ide tereljék.
Ami a gépzenei bulikat illeti, Berlin szinte csak sunyulhat az alábbi felsorolás láttán! Persze túlzok, de túlozni gyönyör. Viszont ezek az események tényleg közel kihagyhatatlanok, és ez már nem túlzás.
Vakulának hívják, és legyen szó ríkatóan bűvölő house-ról, Basic Channeles kikacsintásról, vasbakanccsal lépegető elektróról, az emberről olyanokat szoktak írni, hogy szettjei rituálék. Leírjuk mi is: a szettjei rituálék! A LÄRMben.
Ő nem más, mint a cizellálatlan house-t játszó DJ HAUS, az Unknown To The Unknown főnöke, a szigetország egyik legkomolyabb figurája, aki közben egy pillanatra sem komolykodja túl a dolgát, hogy az nevetségesen erőlködős legyen. A lakótelepi lazaság és a nyers illegálbulik találkozása a membránok előtt most szombaton.
Merthogy érkezik a misztikus, fura videókkal házaló Amnesia Scanner, akikről nem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán emberek-e, annyira földöntúli, idegpálya-lebontó majd újraépítő zenéket kreálnak. Őket egészíti ki a nem kevésbé progresszív hanggyáros Moiré, akit Actresszel szokás egy lapon emlegetni, nem mellesleg a Ninja Tune, a Ghostly International és a Rush Hour adogatta ki munkáit, és rohant hozzá mixért a Dekmantel, a FACT és a Resident Advisor. Szóval ez eléggé különlegesen bika buli lesz!
Hogy Jayda G a valaha járt legderűsebb jelenség a Boiler Roomban (lásd lejjebb), abba aligha lehet belekötni, de lehet megírni nekünk, ha valaki látott nála vidámabb lemezcsavargatót. A Vancouver-Berlin tengely rutinos ingázója, aki mellesleg környezeti toxikológiában szerzett mesterdiplomát, nemsokára az Akácfa utcában durrantgatja a himnuszokat.
Mikor is volt utoljára? Egy éve? Még szép, hogy muszáj erről a reneszánszról említést tennünk, hiszen kevés őszintébb baszatási esemény van, mint ez, ami még megőrizte a manapság egyre kevesebbek által és egyre ritkábban a gyakorlatba átültetett húzzunk ki a városból táncolni-filozófiát. Sav lesz, erő lesz, kompromisszum nem lesz, ez biztos.
Állítólag az Gilb’R, állítólag nem tud mellényúlni. Persze nem kell állítgatni, elég meghallgatni bármelyik mixét, az eseményszámba menés garancia, meg az elmenés is. Ahogy a szervezők írják találóan, hibrid hangzásával az elsők között vitte olyan terepre a house-t, ami miatt vígan lehet játszani akár tíz-húsz éves zenéit is a mai hipszter pumpák között. Bár még meg sem történt, ez az este jó eséllyel indul a mindenidők és a legenda címekért.
Eddig akárhányszor járt Budapesten, teltházat vagy minimum tisztességes tömeget generált, aminek nem kell annyira a csodájára járni, tekintve, hogy a magát soha fel nem fedő alak az egyik legproperebb egyszemélyes létesítmény a technóban. A hajóra jön, ott könnyebb elférni!
Ez elsőre elég rosszul hangzik, nem? Pedig itt most ez jónak ígérkezik. A Woo York fogós, sötét, betekerő teknót tol, savval itt-ott meghintve, kiadva olyan labeleknél, mint a Dystopian, az Afterlife, a Semantica vagy a Soma. Feketébe öltözni ér.