A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Miközben őt hallgatjuk. És amennyiben hajlamosak vagyunk átadni magunkat a hallottaknak. Szülőföldjén, az El-Haszaka kormányzóság területén húsz éve ragadt először mikrofont, hogy olyan zenét adjon elő, amire a dabke nevű közel-keleti néptáncot szokták félkörben táncolni a szórakozó népek. Ez a táncforma feltehetőleg kánaánita-föníciai gyökerekkel rendelkezik, ma pedig Libanonban, Szíriában, Jordániában, Irakban és Palesztínában csapatják leginkább örömteli eseményeken, például esküvőkön.
Souleyman karrierjét többszázas (!) nagyságrendben szegélyezik a lemezek, ami brutális mennyiség. Ezek többsége azonban lagzin elhangzott és rögzített felvétel, amit az ifjú pár kapott meg, de persze rendre kikököttek helyi árusoknál kalózmásolatok formájában. Szóval jó nagy kóstolót kapunk abból, milyen lehetett mulatósként mulattatni azon a földön, amit az elmúlt évtizedekben sajnos véres háborúk terhelnek.
A dabke-zenészek az elmúlt években észlelték, hogy minimalista, repetitív, buzdító dalaik sok hasonlatosságot mutatnak a “mi” elektronikus tánczenénkkel, ezért hamar megvásárolták első szintetizátoraikat – de Souleyman volt az, aki be is robbant a kultúránkba: 2013-as Wenu Wenu című albumát már egy brooklyni stúdióban rögzítette, és Four Tet volt a produkciós segédmunkás mögötte. Aki viszont nagyon okosan nem nyúlt a műfaj lényegi esszenciájához, csak felerősítette azt – így egy pillanatra sem érezni, hogy valaki ezt divatossá akarta nekünk tenni. Még jó. Második, idei lemezén már a Modeselektor, Gilles Peterson és a Legowelt is dolgozott.
Faékegyszerűségű nyugati sztereotípiáink olyan konnotációkat sugallnak, hogyaztmondja szaúdi olajsejk – de egy biztos, nyaktól bokáig érő disdásájával, a fején állandóan hordott kefijával, aviátor napszemüvegével és rezzenéstelen arcával azonnal muzikális hipnózis alá képes vonni nagyobb tömegeket. Legalábbis mi így képzeljük, de október 16-án jól meg is nézzük!
A Volkova Sisters gótikus jellegű szuggesztívpopja és a Hercules & Love Affair életimádó house-diszkója mellett egy totálisan más atmoszférát fog teremteni a színpadon jellemzően nem éppen túlmozgásos Souleyman. Ennél jobban össze sem rakhatták volna a karaktereket, és ezt bármiféle szarkazmus nélkül mondjuk. Jó lesz, na. Csak a félkörtáncot kéne addig megtanulni.