DJ Quik, a west coast hiphop veteránja nem zenél többé, de ezt az 5 dalt örökké bírni fogjuk tőle

A hír sajnos nem vicc: a comptoni gengszterrepp egyik legfontosabb alakja, DJ Quik a minap a Twitterre írta ki széleskörű meghökkenést okozva, hogy “ez hivatalos, eladom a zenecuccaimat. Továbbá senkinek nem fogok sem remixelni, sem producerkedni innentől kezdve. Köszönöm az igaz rajongóimnak.”

Bár a lépés sokak torkában hagyhat gombócot – főleg azokéban, akik követték a műfaj megszületését, majd annak bölcsőjének ringatózását, és nem akadtak el annál a két névnél, hogy Snoop és Pac -, azért az fontos adalék a drámai történetben, hogy Quik zenészi értékét világéletében nem kezelték a helyén: sosem kapta meg az igazán elsöprő elismerést, miközben számtalan nagy berúgós hiphopsláger mögött ő áll. Persze akik reppeltek ezekre, azok meg gyakran elhúztak mellette, ezt látni pedig hosszú távon felőrölheti az ember önbecsülését, reményét, céljait. Úgyhogy álljon itt öt olyan örökbecsű felvétel, amit érdemes tőle ismerni és szeretni.

1. Tonite (1991)

Első albumának, a Quik Is The Name-nek (ami az első és egyetlen platinalemeze lett) második kislemezdala ez, de azóta is az egyik legjelentősebb egész karrierjében. Meg egy csomó magyar lakótelepi csávónak is a mai napig, nekem például egy olyan dj írt egy erre utaló kommentet a Facebook-megosztásom alá, aki ma már rendszeresen arénányi közönség előtt játszik masszív technót.

2. Jus Lyke Compton (1992)

http://www.youtube.com/watch?v=FtzlVTLVH5E

Quik itt azt forgatja bele pimaszosan előadott rímeibe, milyen más városokra hatott Los Angeles, meg hát ugye az, amit őt csinálnak. És hogyan lepődött meg, hogy amikor Oaklandben léptek fel, Bloods és Crips összetűzés volt (miközben az ugye két LA gang), Denverben meg hogyan balhéztak össze a közönség egy részével.

3. Summer Breeze (1995)

Reppelt valaha is valaki ilyen habkönnyűen az édes gyerekkor elmúlásáról, ami úgy volt boldog, hogy közben haverok temetésére kellett járni és a bebörtönzött span levelét olvasni? Mert ilyenek is felcsendülnek a szövegben, a refrén meg varázslatos módon tényleg belök a szobába egy kis meleg nyári szellőt, ha jól figyelünk.

4. Sweet Black Pussy (1991)

Egy alig húsz éves tacskó G-Funkkal beoltott lemezéről még szép, hogy nem hiányozhat a punciközpontú himnusz: “egy fiatal fickó vagyok, a szemem barna, a bőröm cserzett, ha egy jó kufircban akarsz részt venni, csak told le térdig a bugyidat, ennyi.”

5. Nobody feat. Suga Free & Ty Dolla $ign(2011)  

Emberünk 2011-es utolsó lemeze, a The Book Of David annyira gyönyörűen egyben volt, hogy eszébe sem jutott senkinek (bizonyára még a Pitchfork közismerten szőrösszívű kritikusainak sem, akik simán a legjobb új zene kategóriába sorolták az albumot), hogy a negyedik ikszen is túlesett kaliforniai fankibajnok nemsokára végleg leteszi a lantot. Ugyanis ez a hanganyag olyasmiről árulkodott, hogy az igazán nagy, innovatív dobások még csak most érkeznek tőle. Hát nem fognak. A Nobody viszont még mindig süt, és bármilyen medencés partit képes lenne felgyújtani. Ha ilyet szerveztek, ki ne hagyjátok a playlistből!