Miért ríkatjuk tovább magunkat, ha úgyis sírhatnékunk van?

A kutatás első fele egy 2015-ös korábbi felmérés eredményeit kívánta megerősíteni, ami, igen, egyszer már eljutott odáig, hogy az éppen nyomorúságos passzban lévők a zeneválasztásukkal is alátámasztják a lelki állapotukat.

76 egyetemista lányt – akiknek a felét depresszióval diagnosztizálták – arra kértek a South Florida University kutatói, hogy hallgassanak különféle klasszikus zenéket. A vidám szekcióban például ilyen jól ismert tételek kaptak helyet, mint:

A szomorúban pedig például az Adagio For Strings, amit egyszer már a világ legszomorúbb darabjának is neveztek:

Na, vajon mi derült ki? Bizony, az, hogy a résztvevők választása inkább a szomi zenére esett.

Ezek után a kutatók csavartak egyet a sztorin, és további boldog és szomorú zenéket adtak a füleikbe, de már azt is kérték, mondják el, mit éreznek a hallgatásuk közben. Azon túl, hogy a depressziósok többnyire ismét a lehangolóbb hangsorokat választották, azt is hozzátették, hogy jobban érzik magukat.

“Konkrétan jobb hangulatuk lett utána, mint amilyen előtte volt”

– mondta a kutatás társszerzője, Jonathan Rottenberg. A szomorú dalok ugyanis nyugtatólag hatottak a hallgatókra. Ez ellentmond annak a feltételezésnek, hogy a szomorú emberek szarabbul akarják érezni magukat, azért fordulnak ilyen zenékhez, mert ellenkezőleg, ezzel inkább leküzdik a hullámvölgyet.

Viszont, ahogy az erről cikkező The Verge is megemlíti, egy eléggé kicsi mintájú kutatásról van szó (csak jól szituált lányokkal), ráadásul nem szöveges zenékkel tesztelték az alanyokat, tehát csínján kell kezelni az eredményeit. Viszont beszédes az is, hogy megerősített egy korábbi kutatási eredményt.