Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
A Budapest Essentials lényegileg annak az ünnepe, hogy az utóbbi néhány évben a zsidónegyedben és környékén kialakult egy nyugati mércével is releváns bulikultúra, hangulatos bárokkal, remek gyorséttermekkel és hétről-hétre jófajta előadókat bemutató klubokkal. Egyre több a programopció, és egyre több az olyan hétvége, amikor már azt muszáj eldönteni, hogy mit hagyjunk ki. A #BPES tulajdonképpen csavart még egyet az egészen, és generált egy olyan zsúfolt szuperhétvégét, ami épp a befogadhatatlanságával mondja azt, hogy felejtsük el pár napra, hogyan éltünk eddig az éjszakában, most próbáljuk azt belátni, hogy mekkora folyamatos fesztivál van a főváros szívében.
Ha a tegnapi este egy sima csütörtök este lett volna és rendesen bennem lett volna a flow, akkor azt mondtam volna, hogy gyerünk, nézzük meg arról a Gozsdu Sky Terrace-ról a naplementét egy sör mellett, bemelegítésre pont jó lesz a GMK-ban a Garden City Movement, éjjel pedig – hiába láttam már – alap, hogy Kingdom. A belépők meglettek volna az Essentials-karszalag árának feléből, harmadából, kaptam volna három vékony, de az estémet kitöltő szeletet Budapestből, és elégedetten ehettem volna a 200 forintos pizzát hajnalban hazafelé.
Viszont amikor a kezedre teszik a karszalagot, ez a tökéletes este soványka perspektívaként tűnik fel. Én legalábbis nagyon nem bírtam magammal. Miután Unger Andrissal megnyitottuk a fesztivált egy-egy korsó komlóbombával a Gozsdu Sky Terrace szeles verőfényében, rögtön leugrottunk a Guzsdu udvar pop up színpadjához lötyögni és bámészkodni. És itt rögtön meg is jött az első fesztiválfless:
A Garden City Movement baleári chillwave-et zenélt nagy posztrockos ívekkel, szinte dőlt a színpadról a pozitív energia és a boldogság. Nem is tudom, hogy a laza félház vagy a zenekar volt a hálásabb. Egyet viszont nem éreztem a fényárban úszó GMK-pincében: hogy fesztiválon lennék. Itt jöttem rá, hogy ebből csak akkor lesz fesztivál, ha én azt akarom, hogy az legyen. Lássuk csak, merre lehet menni?
Az utolsó 20-25 percre értünk csak oda, de jó volt ez így, mert az óvatos tapogatózáson ekkor már régen túl voltunk mi is, ő is. Nabiha ekkorra már bátran váltogatta a soulos rádióslágereket a szégyentelen dubstepes alapokkal. Így elmondva talán kaotikusnak tűnhet ez, de ott annyira működött, hogy még a közönség-guggoltatós témát is örömmel vette a teltház. Ezzel a kitérővel már a Toldi felé vehettük az irányt. Igen ám, de enni kéne. Pizza? Elég esszenciális, nem? :DDD De ne vicceljünk, annyi frankó helyre van 20-30% kedvezmény a karszalaggal, hogy el se kezdem most felsorolni – legyen az, amelyik először jön.
Toldiban véletlenből még elcsípjük Mentalient, Kingdomot pedig konkrétan megelőztük mi és a magyar zenei újságírás öt legfontosabb Andrásából másik kettő: Rónai Ingyenzene András illetve Molnár Teslawav András is. Ez nem kis együttállás, annak aki épp sajtózik – maradjunk ennyiben. Kingdom bent aztán hozta azt, amiben ő igazán jó, az egyszerre éjsötét, mégis totál szexi garázsos bass-t.
A Fogasban befele menet gyors pacsi és gyors rum Szobahipszter Ákossal a Decentralizált Pálmafák utolsó mohikánjával, majd ledöbbenés, hogy a Herbalizer mekkora hangulatot csinált a hip-hopból és mindenféle afrikai beatekből összegyúrt szettjével 20-25 embernek. Ezzel övéké lett a fesztivál első napjának titkos csúcsbulija, amit majd cinkosan összekacsintva emlegethetnek a jelenlévő kevesek.
Végül a Corvintetőn Jillionare félházas őrülete nyugtatott csak le annyira, hogy végre hazafelé vehettük az irányt.
Tök oké, hogy van ez az Essentials, de igazán értelme kizárólag akkor van, ha mi is odatesszük magunkat és négy napig úgy tekintünk Budapest néhány szélforgótól és pop up-színpadtól eltekintve ugyanolyan belvárosára, mint egy nagy kulturális zsibongóra, ahol tényleg minden egyes program nekünk szól, minden egyes hambi nekünk készül speciálba’. Nem másnak! (Egyébként erre remekül rájátszik az a lélektani hatásmechanizmus is, hogy ott a csuklódon az a karszalag, menni kell, habzsolni kell, napközben figyelve, este meg alkoholtól figyelemhiányosan, menni, enni, tolni, nyomni, érted, FOMO!!! – A. voltam, bocs Ádi, legközelebb te nyúlsz bele az enyimébe.)