Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Köztudott, hogy Morgan rajong a popzenéért és az R&B-ért is. Beyoncét például nem csak hogy remixelte, hanem még ajánlást is írt a legutóbbi lemezéhez. DJ-szettjeiben is fontosnak tartja, hogy táncolható legyen amit csinál. Egyszóval az a fajta modern gondolkodású producer, aki a kísérleti/underground és a mainstream cuccok közti határvonalat könnyedén negligálja.
A héten megjelent új kiadványa, a Heterocetera azonban egy sokkal sötétebb, kietlenebb és főleg nehezebben hozzáférhető anyag lett, mint mondjuk a tavalyi Damsel In Mistress című mixe, amin az ominózus Beyoncé-remix is szerepelt. A 20 perces anyagot egy izgatottan pulzáló, absztrakt intrószerűség nyitja, majd rögtön jön is a Masters At Work The Ha Dance-ét kísértetjárássá szemplerező címadó elég para trekk.
Az EP-nek nincsenek annyira agyament részei, mint amiket Arca csinál durvább pillanataiban, de olyan zongorás üresjáratok sincsenek, mint a Xen rövidke átvezetői. A fura, torzított hangformákból és a szabálytalanul érkező képletekből egy nem kevésbé öntörvényű, de sokkal masszívabb vízió áll össze. Talán a szintén berlini M.E.S.H. absztrakt elektronikájához áll legközelebb, bár annál valamivel formabontóbb.
Ahogy haladunk előre a lemezzel úgy a kezdetben ijesztő hangképei egyfajta kellemes kísértetiességgé alakulnak át. A negyedikként következő Phlegm szabálytalan pulzálása és a záró Underneath motoszkáló csilingelése például már egészen üdítően hat a végén szétcsavargatott Slay után.
Összességében a Heterocetera talán nem is elégíti ki maradéktalanul a várakozásokat, de egy-két lejátszásra nagyon is jó tud lenni, – főleg, ha megfelelő hangulatunkban talál be.