“Nem vagyok önelégült, de egy boldog ember vagyok” – mondja Drake némi ambientesen lebegő hangszőnyeg felett, még mielőtt visszatérnének a dobok.
De nem is ez az interjúból kivágott minta a lényeg ennek a gombahajú ausztrál csávónak a zenéjében, hanem az a játszótéri könnyedség, ami süt a zenéiből. Életművel rendelkező emberektől megszoktuk az ilyesmit, de nem egy húsz éves newcomertől – amivel természetesen az égvilágon semmi gond nincs. Jegyezzük is meg a fura nevét: Amateur Dance, aztán lökjük be ezeket a posztbaleári darabokat: