“Először hülyeségből lágy éneklős gitárzenét, technót és torzított hangos reppet csináltunk a haveroknak, de csak poénból. Aztán kurvára komolyra vettük a figurát. Most meg itt az Enter” – foglalja össze Feri, Imi és Laci a Sör és Fű létrejöttét.
Aminek első albumát hallgatva elsőre fület szúr, hogy a fiúkból végtelenül természetesen buknak ki a szövegek, fél csepp verejtéket nem találni rajtuk. Erre meg azt mondják, hogy a rap királyai mellett punk, blues, soul, funky és jazz zenészek is ihlették a szlenget. “Szavakban elmondani azt amit csak egy szaxofon képes, tudod.” Meg azt, hogy ilyenkor transzba esnek a zenére, és egy felsőbb erő vezeti a tollukat.
“Szerintem ez nem slam, ha ezt hallani akarod, kell egy harmadik szent szem”
A SÉF alá olyanok nyestek alapokat, mint DJ Slow, Suhov, Yapo, Lustabítek, IMI és Zomblaze – ez hallatszik is az outputon, van poszt-ericksermonista minimál levegős funkhop (Odanézz), kozmikus belomhulás (Space Jam), de még a kilencvenes évek bugista r&b-jét idéző kisebb csoda is (Necces).
“A fél világ színház, a másik fele kennel”
“Az élmények, amik hatottak ránk, és nem illegálisak vagy ridegek: gyönyörű múzsák, könyvek, festmények, filmek, versek, a filozófia, a teológia, a teozófia, a hosszú séták egy őszi délután a parkban és a mágia.” Hát ennyi. Vagyis nem ennyi, ennyi majd akkor lesz, ha mindenki végighallgatta az albumot. Szeressétek, mert szerethető:
(Képek + gif: Unger András / Urbnplyr)