Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Gondoljunk csak a Justin Timberlake-kel előadott History of Rap sorozatra, ahol a duójuk rapklasszikusokat idéz meg néhány sor erejéig, miközben a Roots kíséri őket. Illetve a szintén nagyon szórakoztató Lipsync-re!
Ez alkalommal az idén 25 éve debütált legendás csapatot a Tribe Called Questet hívta meg, méghozzá az eredeti négyszemélyes felállásban, név szerint: Q-tip, Phife Dawg, akik végig a banda szónokai voltak, Ali Shaheed Muhammad a dj/producer és a korán kivált Jarobi (aki séfiskolába ment inkább, bár mostanság újra aktív előadóként). A lényeg, hogy őrületes show-t toltak élőzenés támogatással.
Még egyszer, ne feledjük, első albumuk, a People’s Instinctive Travels and the Paths of Rhythm negyed évszázada jelent meg. Ez itt pedig a Can I Kick It eredeti klipje:
A mostani, újra megjelentetett kiadványon lévő dalokat újrakeverte Bob Power, aki az összes megjelent ATCQ album hangmérnöke volt. Ali Shaheed csak úgy beszél róla, mint a csapat titkos ötödik tagja, aki nagyon értette és érezte a csapat hangzását (érdemes ezt a hangzást összehasonlítani az aktuális hip-hop szerzeményekkel, melyek sokszor nagyon felületesnek, ‘vékonynak’ és felszínesnek tűnnek az ATCQ mély, karakteres, masszív akusztikájához képest).
Igaz, az 1990-es korong még elég kísérletező, egyfajta útkeresésnek érezhető – erősen keverednek még itt rockos, soulos, funkos elemek – , de alapjaiban határozta meg a későbbi dzsesszes vonalat. A People’s Instinctive Travels and the Paths of Rhythm a hip-hop műfaj egyik alapműve, amihez most Pharell Williams, Cee-Lo és J Cole három dalt is újraértelmezett remixek formájában.
Az ATCQ mindig is a tanító, konstruktív rappet tolta, a Zulu Nation, a Native Tounges vagy a Soulquarians kollektívák tagjaként, ahol
a pozitív gondolkodásra ösztökélték a hallgatóságot,
kiemelkedő minőségű szerzeményekkel mind zeneileg, mind szövegileg. Az ide tartozó előadók (De La Soul, The Roots), mind-mind mentesek a hip-hop káros kliséitől. A szemkiverősen csillogó verdák, a szexista macsóizmus és a pénzeső helyett a tudatosságra, szeretetre, haladásra helyezték a hangsúlyt a nehéz helyzetű fiatal fekete közösségek felemelkedésének érdekében. És tették mindezt élvezhető, szórakoztató, művészi módon.
Sajnos a brigád 98-ban feloszlott, összesen öt elkészített stúdióalbummal a háta mögött, ezután mindenki szólókarrierbe kezdett. Közös munkásságuk azonban megkerülhetetlen a mindenkori hip-hop történetében, miközben persze sok rajongóban még él a remény, hogy egyszer újra egyesítik erejüket és létrehoznak egy új lemezt. Addig nem marad más, mint az olyan alkalmak, mint a mostani.
Szavak: Tomek Spacey / Sample Temple
Csak Haladóknak! Érdemes a Sample Temple tematikus műsorát meghallgatni, ahol album dalai valamint az azokhoz felhasznált hangminták forrásai hallgathatóak meg egymás után, a Tilos rádió archivumából.